"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. augusztus 9., csütörtök

Alibi

Amikor szilárdan elhatároztam, hogy ezentúl rendszeresen járok bicajozni, épp kánikula volt. Könnyen belátható, hogy hőségriadóban nem egészséges, főleg nem pici gyerekkel.
Aztán jött az esős idő, szinte egész nap zuhogott. Nyilvánvalóan roppant felelőtlenség lett volna így elindulni, belegondolni is szörnyű, hogy a kicsi bőrig ázik és tüdőgyulladást kap.
Majd szélvihar következett. Ugye nem kell ecsetelnem, mennyire veszélyes, ha a szél a szemembe fújja a hajamat, vagy a port... nem beszélve arról, hogy a fülem is érzékeny rá.
Tegnap végre tökéletes időjárási körülményekre ébredtem, kellemes langyos napsütés, sehol egy felhő, szélcsend. Csakhogy éjszaka olyan vacakul aludtam, hogy mire a romjaimból összeszedtem magam, dél lett, és egy álmos gyerekkel mégsem kelhetek útra, mert bóbiskoláshoz a babaülés nagyon kényelmetlen.
Ma még nem találtam megfelelő kifogást. De keresem.

3 megjegyzés:

  1. Meglesz az, ne aggodj... :)))

    (ismeros a helyzet) :)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, én is mindig holnap futok. Ha meg mégis ma, akkor pont nem tudom kire bízni a gyerekeket/telezabáltam magam/eleredt az eső/beállít egy rokon stb.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.