"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. december 24., kedd

Hát akkor

Csak egészen kicsit rendhagyó ez a karácsony, csupán annyiban, hogy már 22-én feldíszítettem a fát, mert tegnap dolgoztam, ma pedig elutazunk. Amúgy minden a szokásos, az utolsó pillanatra maradt ajándékvásárlástól a csöppet sem lélekemelő "fát a talpba" projekten át (perszehogy ferde lett, de a Családfő szerint pont így jó, mert ettől természetes, ami nagyon szépen hangzik, de mindössze annyit jelent, hogy "márpedig én ki nem viszem még egyszer befaragni bazmeg") egészen addig, hogy alig kell főznöm, mert megint a rokonságnál fogunk hiénázni, és most teljes hat napon át nem dolgozom, ami királyság, viszont Újév napját a munkahelyemen tölthetem, ami szintén királyság, mert a másnapos nagyfiaim helyett a másnapos kollégáimat látom majd. Ha már itt tartunk, letudom előre az év végi mérleget: ismét egy tökéletes esztendő, amelyben éppen annyi kihívás és teher és bosszúság és öröm és boldogság volt, amennyi egészséges, és továbbra sem cserélnék senkivel, mert az én kis életem úgy jó, ahogy van, akkor is, ha idén sem Barbadoson szilveszterezünk majd, hanem itthon, filmeket nézünk és a kertben a nyálkás szürkeséget felváltja a nyálkás feketeség, és lesz tűzijáték, szerencsére ez nagyon igazságtalan dolog, mert más megveszi horror áron, de bárki láthatja, vagy bealszunk éjfél előtt, hálistennek én úgyis melegen szeretem a pezsgőt, bubi nélkül.
Szóval boldog karácsonyt, békés, szép ünnepet mindenkinek!

2013. december 23., hétfő

A nyúlon túl

Cipőboltokkal vívott küzdelmeim újabb, minden eddiginél tragikomikusabb epizódja.
A Kajlának nyár elején vett márkás lábbeli pár hét alatt tönkrement, visszavittem, vártam, megragasztották. Csakhogy amíg náluk volt, vastag zöld penészréteg képződött rajta. Mondtam ugye nem képzelik.
Jó, levásárolhatom az árát.
Kajla választott egy másik cipőt. Mocskosul drága, de leárazva. Oké.
Három hónap múlva levált a talpa, visszavittem, vártam, érdeklődtem. Igen, közölték, megjött a SZAKVÉLEMÉNY, „a reklamáció nem megalapozott”, és van három oldal indoklás. Nyilván alaptalan elvárás egy lábbelivel szemben, hogy kitartson esetleg egy fél évig. Akkor kérem a cipőt az indoklással együtt, mondtam, mert megyek a fogyasztóvédelmi hatósághoz. De a cipő nincs náluk. Hát akkor hol van, kérdeztem. Nem tudják. És a három oldalas indoklás? A CIPŐ MELLETT.
Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe a Családfő, érdeklődve az üzletvezető személye iránt. Á, ő nem elérhető. Jó, akkor a cégvezető. Ő sem elérhető, egyébként meg külföldi. A Családfő megnyugtatta az eladót, hogy kiválóan beszél külföldiül. Végül mégis találtak egy illetékest.
Ám a cipő nem lett meg.
Levásárolhatjuk az árát.
Szerintetek???

2013. december 14., szombat

Úgy látszik,

a Ded óvodájában nagy hangsúlyt fektetnek a közös éneklésre, mert a gyerek lelkesen, magabiztosan és méretéhez képest komoly hangerővel dalolgat itthon is. Mondjuk a szöveget olyan fifti-fifti alapon sikerül eltalálnia, íme legutóbbi kedvencem:
Télapó itt van, HÓ A CSUDÁBA...

2013. december 6., péntek

Profizmus

Az még a kisebbik hiba volt, hogy kocsival mentem A objektumhoz, és kiderült, hogy másfél kilométeres körzetben nem lehet szabad parkolóhelyet találni, aztán másfél kilométer séta után közölték, hogy az esemény, amelyre igyekszem, nem ott van. Akkor visszarohantam a Kis Guruló Szarhoz, és elindultam B objektum felé, csakhogy közben rájöttem, hogy a fővárosrehabilitációs munkálatok miatt a B objektumhoz vezető út katasztrófasújtotta területen vezet keresztül. Ezért inkább visszadöcögtem a céghez, ott leparkoltam, majd villamossal és gyalog közelítettem meg B objektumot. Alig egy órát késtem.
A mai napomról megemlíteném még, hogy vágókép lettem a francia televízióban egy szaloncukorral.

2013. december 5., csütörtök

...gömbölyű zsákját százfele vitte.

Kajla: Hm... tudod, Anya, holnap jön a Mikulás.
Anyus: De hát te már nagy fiú vagy, nem hiszel a Mikulásban.
Kajla: Igenis van Mikulás... pénzt rak a bankkártyámra... (?)

De

miért nem lehet kapni ORRMELEGÍTŐT???

Tél

Nálam kevésbé csak a Kis Guruló Szar szereti a hideget. Tegnap már csupán néhány bágyadt hördülésre futotta elektronikus lelkéből, aztán végképp elhallgatott. Az utcán sehol senki, akitől segítséget kérhettem volna. Mintegy húsz perc szentségelés után végre jött egy szomszéd. BMW-vel...
Nagyon kedves volt. Nem akarom tudni, mit gondolt magában.
Szerencsére vontatókötél is akadt nála.
Azért indulás előtt megkérdezte, hogy ugye a fék működik a suzukiban.

2013. november 30., szombat

Meglepi

Szeretném remélni, hogy semmiféle összefüggés nincs aközött, hogy az egyik szomszéd kertjében van egy kis dísztó, és a ma reggel a küszöbön talált, fagyott, fej nélküli aranyhal között. Azt persze nem feltételezem, hogy a halacska ezt a nehézkes és komplikált formáját választotta volna az öngyilkosságnak, de igyekszem hinni benne, hogy a macskáink már fagyott állapotban leltek rá... hmm... valahol. A történtek mindenesetre rávilágítanak, hogy a mocsok dögök kit tekintenek igazi gazdájuknak, hiszen nyilvánvaló, hogy a Családfőnek akartak örömet szerezni ezzel az ajándékkal.

2013. november 25., hétfő

Életünk színpada

Eléggé valószínű, hogy nem az elmúlt 44 év legjobb döntése volt a születésnapomon megvalósítani egy projektet, amit vagy két hónapja halogatok, abból a teljesen racionális okból, hogy biztos voltam benne, nagy szívás lesz. És lőn. Mert ahhoz, hogy felkerüljön az új függöny,
- le kellett szerelni a reluxát
- a szobanövényeket elpakolni az ablak melletti állványról (erősen túlburjánzott futónövényekről van szó)
- ablakot pucolni
- takarítani
- karnist felszerelni
- függönyöket bemérni és felhajtani (annak a vasalásra olvadó műanyag szalagnak a segítségével, amellyel kapcsolatban az eladó srác az ikeában az életére esküdött, hogy EGYSZERŰ, BÁRKI MEG TUDJA CSINÁLNI).
Nem részletezem, tény, hogy egy egész délután ment rá a műveletsorra, és volt egy pont, amikor elgondolkodtunk rajta, nem kellene-e visszahozni a reluxákat a kuka mellől.
Vagy inkább két pont. Mert amikor már az összes függöny fent volt, szerszámok elrakva, lakás kitakarítva, növények (legalább is ami maradt belőlük) visszapakolva, akkor megállapítottuk, hogy a pirosba hajló narancssárga szín talán mégsem volt ideális választás, mivel most határozottan az az érzésünk, egyszer csak felmegy a függöny, és elkezdődik a színházi előadás.

2013. november 23., szombat

...

torta

könyv

Kétnyelvű

Nagyon érdekes, ahogy a Ded az angolt kezeli. Hozzám csak magyarul beszél, de az apjának is szívesebben válaszol magyarul, viszont szinte minden egyszerűbb dolgot megért amit angolul mondanak neki. Amikor viszem az oviba, a rádióban szóló magyar dalokkal nem igazán törődik, az angol számokat viszont dudorássza, amit gyakran játszanak, azt végig énekelgeti. Például ezt szereti:

2013. november 19., kedd

Hát, ja

Közbevetőleg elmesélem, hogy tegnap kiaszarabbanya vetélkedőt játszottunk Fakirmával, aki azzal nevezett be, hogy a fiának valami olyasmit mondott, "ne érj hozzám te gusztustalan disznó, hiába mondom, hogy kezeld a pattanásaidat??", míg én megemlítettem, hogy reggel, amikor sikertelenül győzködtem a Dedet, hogy egyen, mert az ovis étkezést biztosan lekéssük, és persze amint elindultunk közölte, hogy NAGYON éhes, mire az anyja (én) ráordított, hogy "hát ezt kurvára elbasztad!"

Plüss

A Ded szerint én az apja alvósállatkája vagyok.

2013. november 18., hétfő

Ügyelet

A hétvégi ügyelet néha elég szórakoztató, például amikor azt próbáljuk eldönteni, hogy a sakk csapattal vagy a vízilabda válogatott-tal kerülnénk szívesebben egy lakatlan szigetre, és megállapítjuk, hogy mindkettőnek van kockázata, mert ugye esetleg húsz-harminc év múlva elkezdünk unatkozni a vízilabdások mellett, és felmerül, hogy sakkozhatnánk... És a vészbukon Verde amiatt aggódott, hogy a vízilabdások netán átúsznak egy másik szigetre.

2013. november 16., szombat

Hasznos holmik

A Családfő ismét bombaüzletet csinált, mert ugyan mi másért hozta volna haza ezt a félvak fekete egeret, ingyen odaadták neki a kisállatboltban, persze egy félvak egér bármikor kapóra jöhet, például edzőpartnernek a félvak macskánkhoz, a csincsillákkal is mennyire jól jártunk annak idején, azokat is ajándékba kapta egy idegentől aki már nagyon szeretett volna megszabadulni tőlük, kicsit félek nehogy leselejtezzenek mondjuk egy zsiráfot az állatkertben.

2013. november 8., péntek

Mesterek

Most az van, hogy rövid időn belül sok szakemberre lesz szükségünk. Úgymint: lakatos, csőgörényes, kőműves-burkoló, vízvezeték-szerelő, autószerelő, autóvillamosság-szerelő, gázkazán-szerelő, számítógép-szerelő, biztosítási kárfelmérő, rendőrnyomozó. Nem mintha építkeznénk, vagy karamboloztunk volna, csak valahogy minden beszorul, eldugul, átázik, lepotyog, szétesik, leáll, becsúszik, lejár, zúg-zörög, lelassul, ellopják.
Nem könnyű pozitívumokat találni a krachkupacban, de igyekszem.
Ma például két igazi Mester járt nálunk. A Lakatos Mester munkája végeztével megmutatta, hogyan kell szakszerűen becsukni az ajtót, a Duguláselhárító Mester próbálta beazonosítani a mosogatóban több napja álló vízben úszó ételmaradékot, a probléma súlyának felmérését a fülére szorított gumicsővel végezte, drámai sóhajok közepette vázolta a lehetőségét annak, hogy a dugulás esetleg öt méternél mélyebben van, s emiatt éjszakába nyúlóan kell a konyhánkban tartózkodnia, majd olyan büszkén mutatta a kis örvényt a lefolyóban, mintha saját kezűleg forgatná a vízmolekulákat.

2013. november 6., szerda

Hurrá hurrá hurrá

Csaknem elfelejtettem megemlékezni arról a kiemelkedően örvendetes, példátlan, sőt elképesztően hihetetlen mi több, gyanús tényről, hogy már eltelt két hónap a tanévből, és a Nagyfiúnak egyetlen beírása sincs! És bukásra sem áll semmiből. (Kajla is csak matekból... meg énekből.)
Az eminensek szülei nem tudják, mi a boldogság.

2013. november 4., hétfő

A dzsentlemanus

/chat Kajlával/
- Megyek a barátnőm szülinapi bulijára.
- És mit viszel neki ajándékba?
- Semmit. Nincs pénzem.
- Legalább valami apróságot vegyél neki. Meg egy szál virágot. Nem illik üres kézzel menni.
- Neki az a legnagyobb ajándék, hogy ott leszek. MONDTA.
- Jaj kisfiam, sokat kell még tanulnod a lányokról...

/két nappal később/
- Na, milyen volt a buli? Vittél végül valamit?
- Nem, de sokkal jobbat adtam neki, koncerten voltunk és megkértem a zenekart, hogy játsszák el a Boldog szülinapot-ot.
- Az remek, de hidd el, azért jó lett volna valami kis ajándék.
- Kapott tőlem egy karkötőt. Nagyon jól nézett ki.
- Ööö... hol találtad?
- Hát, a bejáratnál adták.

2013. október 31., csütörtök

Strandon

Fakirma: De jó neked, hogy nem narancsbőrös a segged.
Anyus: Sötét van, nem is láthatod.
Fakirma: Á, még világosban megnéztem.
/valamivel később/
F: Nahát, a Dednek szőrös a háta!... A te hátad is szőrös?
A: Nem.
F: BOROTVÁLOD??

2013. október 27., vasárnap

Óraátállítás

Ultraszívás.
Felébredni hajnali ötkor.
És rájönni, hogy
  1. vasárnap van,
  2. még csak hajnali négy óra.

2013. október 26., szombat

Tudod Anya a hátraszaltónál még segítenek

Jó, hát van ez a kamaszkori útkeresés, amit igyekszem támogatni tőlem telhetően, de miután tizenhat éve ismerem a Kajlát, és nem véletlenül hívom így, egészen biztos vagyok benne, hogy ha létezik olyan sportág, ami egyáltalán NEM NEKI VALÓ, akkor az a parkour.

2013. október 17., csütörtök

Csak azért nem esem kétségbe,

mert TUDOM, hogy ebben az utálatos, pimasz, bunkó, hányaveti, lekezelő, nemtörődöm, rideg, rosszhiszemű, mogorva, hisztis kamaszgyerekben ott van valahol az én kedves, okos, melegszívű, érzékeny, felelősségteljes, önfeláldozó, nagylelkű, segítőkész, mókás, vidám, cuki Kajla fiam.
ÉS ELŐ FOG JÖNNI.

2013. október 15., kedd

Intim pillanatok

Ma megmutattam a férjemnek a cipőfűző-gyűjteményemet.

Gyere Bodri, itt nem szeretnek téged...

Hogy én azt mennyire utálom, ha valaki a gyerekének (vagy kutyájának) úgy mond valamit, hogy lehet tudni, az valójában nekem (vagy általában a többi embernek) szól.

2013. október 12., szombat

Utólag

már teljesen egyértelmű, hogy nem kellett volna annyi Fényt inni. Vagy legalább szót fogadni a kollégáknak, akik taxit akartak hívni nekem, nem pedig elfutni előlük.
Ma nagyon vigyázni fogok magamra, mert szerintem az őrangyalom kimerülten alszik valahol. Vagy mondhatnám úgy is, hogy legalább fél évre való mázlizsetont elhasználtam a kocsma és a lakásajtónk között.

2013. október 11., péntek

Az élet igazságtalan

Kereszteződés. Zöldre vált a lámpa. Volvós nő előttem nem indul. Állunk. Finoman rádudálok. Lassan előrébb gurul. Balra indexel. Tovább gurul. Jobbra indexel. Aztán megint balra. Megáll. Újra gázt ad... Wazze minek az ilyennek vadiúj VOLVO???

2013. október 9., szerda

Pótlás

Fakirma szóvá tette, hogy nem írok a blogba, amit ő kizárólag azért sérelmez, mert kórházi tartózkodása alatt ez az egyetlen internetes oldal, amely betöltődik nála, nyilván a szigorú higiéniai előírások miatt. Más szellemi táplálékhoz állítólag csak akkor jut, amikor néha elhagyja az egészségügyi intézményt. Rettenetesen sajnálom őt, ezért úgy döntöttem, elmesélem egy napomat. Mindannyiunk óriási szerencséjére végül meggondoltam magam, s ebben jelentős része van némi erdélyi áfonyapálinkának, amelytől teljesen elment a kedvem az írástól, s ez arra a munkára is vonatkozik, amellyel ma éjszaka kellene elkészülnöm. Nem fogok. Ehelyett csupán említés szintjén gyorsan pótolom a kimaradt bejegyzéseket. Stílszerűen mind betegséggel kapcsolatos.

  • Kajla elkapott valami hányós vírust, két napon keresztül folyamatosan tájékoztatott drámaian romló állapotáról, természetesen nagyon sajnáltam, annak ellenére, hogy a Családfőnek meggyőződése volt, hogy szimulál, a Nagyfiú pedig többször megnyugtatólag jelezte, hogy találkozott vele és szemmel láthatóan jól van.
  • Vettem egy újabb herpeszkenőcsöt, fizetés után a gyógyszerésznővel elcsevegtünk arról, milyen sokféle van, ám egyik sem ér semmit sokat, viszont kicsi és drága.
  • A Családfő érettségi találkozón volt, ahol ledagizták. Szerintem ettől látens lelkibeteg lett. (Megjegyzem a fotók alapján teljesen átlagos testalkatú abban a társaságban.)
  • Az egyik kollégám panaszolta (nem nekem), hogy aggódik a szuka kutyája miatt, mert azt olvasta, hogy a kielégületlen állatok megbetegszenek, és már az is megfordult a fejében, hogy saját kezűleg segít rajta. Nyilván semmi köze a történethez, de elég sokat röhögtem rajta, hogy másnap feltett egy fotót a fészbukra, amelyen egymás karjaiban hevernek ő és az eb.

2013. október 4., péntek

Szép nap

ez a mai is, szabin vagyok, bármeddig alhattam.
Hajnali fél ötkor ébredtem.

2013. szeptember 30., hétfő

Még sosem éreztem

...ilyen hasznosnak magam a munkahelyemen, mint ma.
Panaszkodtak a kollégák, hogy hideg van, nem működik a fűtés.
És akkor bekapcsoltam a termosztátot.

2013. szeptember 28., szombat

Akadályverseny

Voltak ma olyan pillanataim, amikor arra gondoltam, bárcsak tényleg mindenki a számítógép előtt gubbasztana otthon a szobájában. Mert hiába a borúlátó szociológiai helyzetképek bezárkózásról meg egészségtelen életmódról, ezen a gyönyörű őszi szombaton a jóléti erdők teli voltak kirándulókkal, biciklistákkal, motorosokkal, ráadásként szembe jött nyolcvan seggrészeg fiatal, egy ötletesen szervezett akadályverseny résztvevői, zászlókkal, dobokkal, dudákkal, csaknem teljesen kiürült műanyag boroskannákkal, és ordítozva adtak hangot abbéli örömüknek, hogy felismerték az állatfajt, amin ültem, s olyan fergeteges poénok jutottak eszükbe, mint például vasaLÓ, amin visítva röhögtek.
(És még el kell mondanom, hogy a tűzhelytisztítóhab nem takarítja le a grillrácsot fél nap alatt sem, viszont az emberi bőr olyan lesz tőle, mint a többezer éves pergamenek közvetlenül szétporladás előtt.)

2013. szeptember 26., csütörtök

A nevelés csődje

Elhanyagolható percentilisű kvázi egykénk nem csupán testméreteiben van lemaradva kortársaitól, ugyanis csak nemrég, tehát három és féléves kora után lépett be a dackorszakba. Viszont úgy tűnik, pár nap alatt szeretné behozni a lemaradást, mivel gyakorlatilag ébredéstől elalvásig folyamatosan hisztizik, továbbá a Zöld csoport legundokabb kis békáinak rettenetes nyelvnyújtogatós allűrjeit gyakorolja. Nem volt könnyű meggyőznöm a Családfőt, hogy nem az ördög szállta meg az ő szelíd, jólnevelt kislányát.

2013. szeptember 25., szerda

és

Anyus: Jaj, látod milyen buta vagyok...
Ded: CSÚNYA és buta vagy, vagy csak buta?

2013. szeptember 23., hétfő

Nem kifejezetten kedvező előjel

a gyerek jövője szempontjából, hogy egyest kapott angolból motivációs levél témakörben. Tehát vagy angolul nem tud, vagy motivációs levelet írni nem képes, vagy nem érdekli az egész. Esetleg is-is.

2013. szeptember 22., vasárnap

Felnőtt

Azt hiszem, elég jól sikerült a Nagyfiú tizennyolcadik születésnapi bulija, nagyon remélem, hogy nem égett le a Kastély, miután eljöttünk. Sajnos magáról az ünnepeltről egyetlen használható képet sem bírtam készíteni, egy emlékezetes pillanatot viszont véletlenül megörökítettem, íme.

Szia lepke, nem láttad a nadrágomat a naaagy zsebekkel??

2013. szeptember 20., péntek

Mai bosszúság

Olyan sokat ettem a céges ünnepi ingyenreggeliből, hogy a céges ünnepi ingyenebédnél még nem voltam éhes.

2013. szeptember 19., csütörtök

...

Nagyfiú: Tudnál küldeni egy kis pénzt?
Anyus: Mire?
Nagyfiú: A folyószámlámra.

2013. szeptember 17., kedd

Nők

"Hétvégi női elvonulásra" invitálnak egy hirdetésben, hogy "felfedezzük a bennünk élő minden korok legfőbb csodáit". Állítólag másfél nap alatt megtalálhatnám "igazi női önvalómat", megélve "női szakralitásom". Ehhez "járó és ülő meditációkon", továbbá "női minőséget erősítő körtáncokon" át vezetne az út.
Nem szeretnék senkit megbántani, biztosan van, akinek bejön az ilyesmi, de számomra még a holnapi fogorvoslátogatás is vonzóbb programnak tűnik, mint hogy egy egész hétvégét töltsek összezárva egy csomó hibbant luvnyával, akinek igazi női önvalóját valószínűleg olcsóbban visszaadná egy pasi, mint a spirituális nőtársaival lejtett körtánc...
A nők témakörhöz tartozik még, hogy ma Fakirmával ebédeltem, amire büszke vagyok, mert már azt hittem neheztel rám, amiért nem loptam egy bála szalmát a waldorfos barátnőinek, vagy legalább is ejtett átmenetileg, mert nem vagyok hajlandó geoládákat keresni vele. Aztán kiderült, hogy nem engem dobott, hanem a pszichológusát, aki szerencsére nem sokat javított a társas kommunikációján, ugyanis eme kedves szavakkal érkezett az elhúzódó parkolási manőverből: gondoltam, beállok a RONCSOD elé, de nem akartam meghúzni.

2013. szeptember 16., hétfő

Rövidlátás, nem átvitt értelemben

Sokáig azzal a bizonyos rózsaszínű szemüveggel magyaráztam a férjem érthetetlenül elfogult bókjait, de nemrég rájöttem, egyszerűen NEM LÁT EL más nők idomaiig.

2013. szeptember 14., szombat

A vágódeszkát például ő akarta...

Amikor éjjel lezuhant a zuhanyfüggöny, magával sodorva a tusolóban tárolt flakonokat, és a zajra legalább fél métert ugrottunk alvó helyzetből, még nem bírtam azonnal pozitívan értékelni a történteket, reggel viszont megértettem, ez égi jel, hogy az ikeába kell mennünk új zuhanyfüggöny-tartó rudat venni a tönkrement helyett. A Családfő nem osztotta nézetemet az égi jelről, és felhívta a figyelmemet a tényre, hogy az ikeánál sokkal közelebb van több olyan áruház is, ahol ilyen teleszkópos rudat lehet kapni, ám a kettes számú égi jelre, a szakadó esőre már nem volt megjegyzése, igaz, a "sötétítőfüggönyt is rég szeretnék" ellen megpróbálkozott azzal, hogy "de hiszen vége a nyárnak, már úgysem süt be a nap", aztán föladta.
Sötétítőfüggönyt végül nem vettünk, a tartórudat meg holnap majd vissza kell vinni, mert nem fér be (nem, nem mértük le a zuhanyzót, és én mondtam, hogy túl hosszú lesz, de szerinte a legkisebb méret biztosan jó, különben árulnának rövidebbet, no comment), viszont találtam pár hasznos apróságot, tényleg nem tudom, miért röhögött olyan gúnyosan, amikor azt bizonygattam, hogy én sosem vásárolok itt fölösleges dolgokat, mert nekem VAN ÖNKONTROLLOM.

2013. szeptember 13., péntek

Pince

Átrobogtam a Hegyen a fiúk szennyeséért.

/a kollégiumban/
Anyus: Jó estét!
Portásbácsi: Jó estét!... Hallja ezt? A Nagyfiú (persze a rendes nevét mondta) kopog.
Anyus: Kopog? Hol kopog?
Portásbácsi: A pincében.
Anyus: A pincében?? Mit csinál a pincében??
Portásbácsi: Kopog.
Anyus: ???
Portásbácsi: Szólok neki.
/odasétál a pinceajtóhoz, lekiabál, visszasétál, a kopogás nem szűnik/
Anyus: Ööö... Fel fog jönni?
Portásbácsi: Biztosan.
Anyus: Úgy értem, belátható időn belül.
Portásbácsi: Nem tudom. Én nem megyek le.
Anyus: Miért?
Portásbácsi: Hát, olyan kazamatás.
Anyus: Esetleg lemehetek megnézni?
Portásbácsi: Persze. Csak vigyázzon.

Aggodalomra semmi ok, a pince tényleg kazamatás, ráadásul tele van törmelékkel, a Nagyfiú és egy barátja falat bontottak kalapáccsal és vésővel. Állítólag nem büntetésből.

2013. szeptember 12., csütörtök

Az én fogorvosom

olyan ember, aki a reménytelenül vacak fogsoromon kívül, laza és vidám személyiségével valamelyest a betegesen rettegő lelkemet is kezeli, és az, hogy eddig még nem ért el átütő eredményt, nem az ő hibája, egyszerűen túlságosan súlyos a fóbiám. De azért minden alkalom után kicsit kevésbé reszketek.
Tegnap, amikor kilépett a rendelőjéből a folyosóra, megállapította, hogy hideg van, majd vigyorogva hozzátette: nem baj, LEGALÁBB NEM IZZADNAK A PÁCIENSEK.

2013. szeptember 7., szombat

Odaértek


Nem irigykedem, mert tudom, hogy ez nem szórakozás, hanem MUNKA. (Onnan tudom, hogy már sokszor mondta.)

2013. szeptember 6., péntek

Küldött képet a csapatépítő tréningről


Na ja

Kicsit hisztis volt tegnap hazafelé a Ded, nem akart boltba menni, vagy mégis, de nem abba, hanem egy másikba, vegyél fel Anya, MOST, és nem jött, és túrórudit akart, nem, inkább cukrot, nem, inkább kenyeret, nem, inkább csokit, nem, mégis inkább túrórudit, és nem akart beszállni a kocsiba, és akkor közölte, hogy EZ NEM AUTÓ, EZ SUZUKI. Úristen, lehet, hogy az oviban bmw-s barátai vannak??

2013. szeptember 4., szerda

Harmadik nap

Az előzmények miatt némileg váratlanul ért, hogy ma reggel, amikor a hajamat szárítottam, a Ded két plüssállattal a hóna alatt megjelent a fürdőszobaajtóban és sürgetőleg kijelentette: "ideje indulni az óvodába".

2013. szeptember 3., kedd

TUDTA

Ha esetleg egyszer előkerül Bendegúzcica, és újra rászánom magam, hogy időpontot kérjek neki az állatorvoshoz, akkor előző este nem a füle hallatára mondom majd a Családfőnek, hogy "holnap elviszem ivartalaníttatni ezt a dögöt."

2013. szeptember 2., hétfő

Új kezdet az oviban is

Ritkán fordult elő nyáron, hogy senki nem akadt, aki vigyázott volna a Dedre, így elég ritkán kellett oviba vinni. Ezért aztán sejtettem, hogy nem lesz túl lelkes ma. Az viszont félig-meddig felkészületlenül ért, hogy másik csoportba kerül... Úgy tűnt, nem is érzékeli, hogy elbúcsúzom tőle, dermedten állt a szoba közepén és néma iszonyattal bámulta a sok idegen gyereket.

A mázlista

Az új osztállyal új osztályfőnököt és új matektanárt is kapott a Nagyfiú, új hálóterembe költözhetett, ami a kollégium frissen felújított padlásterében van, és vitán felül a legjobb hely az egész épületben, erős Harry Potter fílinggel, és mire Kajlával felhordtuk a cuccokat (a Nagyfiúnak éppen focimeccse volt, így megúszta a cipekedést és pakolást), tényleg kezdtem úgy érezni, a Roxfortban vagyok, abban legalább is teljesen biztos voltam, hogy a lépcsők többször elfordultak közben, mivel sosem találtam oda elsőre a hálóba. Ezen kívül ugyanazok maradnak a könyvei, mint tavaly, sőt, Kajla szerint a füzetei is, amelyekbe ezért idén "nem is kell írnia", összefoglalva tehát nagy mázlista, amint azt az öccse megállapította. (El is határozta, hogy jövőre ő is megbukik. Az antivekerdysta nevelés jegyében közöltem vele, hogy akkor megfojtom.)

Egy hozzászólásról

"Nekünk is siker az ő sikerük és kudarc az ő kudarcuk."
Ez így van. Többször írtam már arról, mennyire szoktam irigyelni azokat az anyukákat, akik büszkén sétálnak ki a szülői értekezletekről és fogadóórákról, akiknek stresszmentes, sőt örömteli napi program a gyerek ellenőrzőjének megtekintése, akiknek diadalmenet minden évzáró és bizonyítványosztás, amely után meghatottan dicsekedhetik végig a rokonságot.
DE. A mai kor abszurd hozzáállása a vekerdytás, vagyis, hogy hagyni kell a gyereket önállóan dönteni, nem szabad különösebben befolyásolni, presszionálni, zsarolni, büntetni, amikor pedig a kölök a nagy szabadságban helytelenül cselekszik, akkor a szülő nem őt hibáztatja, hanem saját magát (meg az óvónőket, a tanárokat, az edzőt, a postást, a polgármestert és a kormányfőt), majd pszichológushoz fordul a lelki okok boncolgatása végett.
Természetesen a szülőnek mindig van valamilyen szintű felelőssége, hiszen (bűn)részes abban, amilyenné a gyerek vált, azonban ha egy majdnemtizennyolc éves fiú nem hajlandó tanulni, az elsősorban nem a szülő kudarca. Persze, így érezzük, ez is az anyasággal jár, mint a háromperces fájások.

2013. szeptember 1., vasárnap

És mától ismét kollégista

Kajlával vásároltam tegnap. Közben felfedezte, hogy a cipőfűzőjének csak egy vége van, és közölte, úgy képzeli a jövő évi családi nyaralást, hogy befizetjük őt és a Nagyfiút a Sziget fesztiválra, de MI NEM MEGYÜNK. Aztán kérte, hogy vegyek neki sok-sok kaját a kollégiumba. Mit szeretnél, felvágottat, szalámit, konzervet, lekvárt? Chipset.

2013. augusztus 30., péntek

Elveszett és megtalált dolgok

Levelet kaptam pár napja a NAV-tól.
Nem örültem.
Azt írták, nincs meg a bevallásom.
Márpedig én kristálytisztán emlékeztem rá, hogy májusban jártam a könyvelőmnél, és aláírtam valamit.
Felhívtam. Mondta, hogy ő akkor kinyomtatta két példányban, és odaadta nekem, hogy az egyiket küldjem el postán.
Mint kiderült, szépen hazavittem mindkét példányt és beraktam a fiókomba.
Megtaláltam.
Feladtam.
A postán átvettem egy hivatalos levelet, amelyben értesítettek, hogy valaki meglelte a személyi igazolványomat, a helyi okmányirodán van.
Elmentem az okmányirodára.
Az ügyintéző, aki intézte az ügyet, épp szabadságon volt. Nem találták a személyimet.
Végül már az egész okmányiroda azt kereste.
Fél óra múlva meglett.
Távozóban hallottam, amint egy hölgy azon háborog, vajon mit csinálnak az ügyintézők odabent. Meg tudtam volna mondani neki, de inkább eliszkoltam.

És eközben a cégnél

Van most a cégnél egy gyakornok csaj, aki határozottan feldobja a szürke hétköznapokat, ugyanis olyan a habitusa, hogy már szinte mindenkinél kiverte a biztosítékot, amiért nálunk meg kell dolgozni, hiszen a kollégák nyolcvanöt százaléka pasi, akik ugyebár eleve elnézőbbek a fiatal lánykák iránt, na de ez a nő olyan simán belegyalogolt többek szakmai önérzetébe, hogy észre sem vette, na mindegy, én jól szórakozom, nyilván mert még sosem beszélgettem vele, ám a múltkor az egyik kollégának kifejtettem, hogy szerintem azért kavar ekkora viharokat ez a nő, mert bár itt mindenki elmebeteg valamilyen szinten, de a csajszi túltesz rajtunk. És akkor a kolléga nagyon furcsán nézett rám. Azt hiszem megbántottam.

2013. augusztus 29., csütörtök

Tanévkezdés

A szokásos, könnyen megoldható kvíz következik.

Tanult-e a Nagyfiú a holnapi kémia pótvizsgára?
a. igen
b. nem
c. elveszett a könyve és a füzete

2013. augusztus 27., kedd

Vége a nyárnak, és

ezt nem ám a naptárból lehet tudni, hanem abból, hogy megint dugó van reggelente a városban, plusz mikor máskor kezdenének útfelújításba összesen három sáv lezárásával a Hungárián...

Feljelentők országa

Szerencsére a Kedves Emberek valószínűleg nem olvassák a blogot, úgyhogy nyugodtan leírhatom, hogy tosszák meg a nénikéjüket. Az történt, hogy mivel minket nem tudtak feljelenteni a macskák miatt, ezért szóltak az önkormányzatnál, hogy a ház környékén kóbor macskák kószálnak, jöjjenek és szedjék össze őket. Most nagyon nem szeretem ezeket a Kedves Embereket, akik egyébként nem csak a macskákat utálják, biztos vagyok benne, hogy amikor a Négyek voltak kicsik, és sokat zajongtak meg szaladgáltak, akkor a Kedves Emberek szívesen elvitették volna őket is a sintérrel.

2013. augusztus 26., hétfő

Melankólia

/Szűkszavú lovász bácsi, szombat este, csak úgy csöndesen, az istálló előtti padon. Ennyit még sosem hallottam beszélni./

Sárgul a hegyoldal, ott ni... Még csak most volt tavasz... Így megy el az egész élet... Hát, nem mi kezdtük, nem is mi végezzük.

2013. augusztus 25., vasárnap

Nem tudok éhesen elaludni, na

Tény, nincsenek komoly testsúlygondjaim, de nagyon remélem, hogy van még rajtam kívül olyan, aki MOST (éjjel háromnegyed tizenkettőkor) vacsorázik. Harmadszor. Miután egyszer már lefeküdt aludni.

2013. augusztus 23., péntek

Születésnap

Mától már három, tizennégy évesnél idősebb fiam van.

Levegőnek néznek

A fotocellás ajtók gyakran nem vesznek észre.
Most akkor vagy túl gyors vagyok, vagy túl kicsi, vagy csak teljesen jelentéktelen.

2013. augusztus 22., csütörtök

MEGNYÚZOM!

Kinyomoztam, mitől van macskaszarszag a hálószobában.
A válasz meglepően egyszerű: macskaszartól.
Ha Bendegúzcicának van őrangyala, most nem engedi hazajönni pár napig.

2013. augusztus 21., szerda

Csalás

Mindig azt hittem, az emberek többsége az őszinteséget és a természetes dolgokat szereti. De mióta vettem magamnak néhány push-upot, rájöttem, hogy nem.

Hát ezekre sem leszek büszke

Amikor tegnap a szomszéd panaszkodni kezdett, hogy a macskáink rendszeresen átjárnak hozzájuk, ott végzik a dolgukat, csirkecsontokat hordanak oda, összeszőrözik a kerti bútoraik párnáit, sőt a lakásba is bemennek, pont úgy éreztem magam, mint amikor a gyerekeim okoznak bosszúságot másoknak. A különbség csak annyi, hogy a tanároknak nem szoktam azt javasolni, hogy kergessék meg seprűvel a kölköket, vagy nyugodtan dobálják meg őket valamivel.

2013. augusztus 17., szombat

Kajla segélyvonal

Kajla (kezében egy SIM-kártyával): Hát, ennyi maradt a telefonomból.
Anyus: És az összes szülinapi pénzt elköltötted?
K: Igen.
A: Apus mondta, hogy ez lesz, de én nem hittem.
K: Apus okos.

Na szóval az történt, hogy tönkrement a gyerek egy éve vett mobilja, a szavatosságot elveszítette mert hozzápiszkált, aztán tönkrement az a használt mobil is, amit helyette kapott, aztán tönkrement az is, amit a helyette kapott helyett szerzett. És akkor jött a szülinapja és telefont kért, vagyis mindenkitől pénzt egy új mobilra. Aztán nagyon megörült, hogy milyen gazdag, és ilyeneket mondott, hogy: "mégsem veszek mobilt, hanem elrakom, és csak akkor költöm el, ha majd befolyásos ember leszek". A befolyásos emberré válásról nem tudok közelebbit, tanulni egyelőre nem hajlandó. Viszont a pénzt elbulizta.
Ha valakinek van egy ócska mobilja, elküldheti neki. Talán, ha majd befolyásos ember lesz, meghálálja.

2013. augusztus 14., szerda

Tájékozottság

Várok a csoportszoba előtt a Dedre, aki még uzsonnázik.
Mellettem egy ötévesforma kislány a másiknak:
- Azért veszek fel zoknit, mert különben gombás lesz a lábam. Tudod te mi az a BŐRGOMBA?? A tévében mutatták, csúnya kék pöttyök. És CSAK EGYETLEN krém jó ellene!

2013. augusztus 13., kedd

2013. augusztus 11., vasárnap

Vendéglátás

Nem mertem megkérdezni búcsúzáskor a vendégünket, hogy jól érezte-e magát nálunk, miután a Szigeten egy sajnálatos balesetben (az előzmények között szerepelt több vödör koktél) lesántult, ezért két napot orvosi várótermekben töltött a magyar egészségügyi rendszerrel ismerkedve, macskaallergiája miatt pedig kiújult az ekcémája, valamint ma reggel arra ébredt, hogy fölötte, az emeletes ágyról leugrik Gyilkos és hányni kezd.
(Ja és kétszer halálfélelme is volt. Amikor én vezettem. Azt mondta a Családfőnek: a feleséged őrült.)

2013. augusztus 9., péntek

Évszakváltás

Gyönyörű dolgot láttam ma. Átmentem a Hegyen, odafelé aszfaltolvasztó nyár volt, de pont amikor visszaindultam megérkezett a vihar, a szél és a zivatar az összes sárguló levelet leszaggatta a fákról, így aztán aranyló őszben autóztam haza az erdei úton. Szívszorítóan szép volt, tényleg. Olyasmi, amiért érdemes élni.
(És mivel számítottam valami ilyesmire, magammal vittem a fényképezőgépet, azután addig ámuldoztam, hogy teljesen elfelejtettem fotózni...)

2013. augusztus 8., csütörtök

Életjel

Kedden voltunk a Szigeten.
Három megdöbbentő dolgot tapasztaltam aznap.
Az egyik, hogy a feketék is használnak napvédő krémet. (Mondjuk én meg nem.)
A másik, hogy mégsem öregedtem még meg annyira, hogy délután hatra kidőljek, pedig előzetesen erre számítottam.
A harmadik, hogy Fakirma férje is Anyusnak hív.

2013. augusztus 5., hétfő

Szűk körben

Szörnyen felháborodtam ma, amikor balra kanyarodás közben egy barom majdnem nekem jött, aztán eszembe jutott, hogy pár napja pontosan ugyanez történt, szóval megnéztem a bal hátsó indexet, és igen, nem működik. Nagyjából három embert ismerek, akinek valami köze van a kocsikhoz - Aladár, A Szerelő, de ő nem autóvillamossági szakember, aztán van A Karosszérialakatos, aki ugye szintén nem autóvillamossági szakember, és van egy kollégám, aki nagyjából mindenhez ért, amiben áram van. Ráadásul ingyen. Így aztán első körben őt kértem, hogy tekintse meg a Kis Guruló Szart. A megtekintésen nem is jutottunk túl, mert hiába van pótizzó a Kis Guruló Szarban, ha csillagcsavarhúzó ellenben nincs. Miután ezt tisztáztuk, ott, a helyszínen, a délutáni csúcsforgalomtól dübörgő út mellett, kolléga hirtelen hátat fordított, ezekkel a szavakkal: "Te, ez nem kullancs?" - és félig letolta a nadrágját.

2013. augusztus 4., vasárnap

Komment

Tegnap este óta ezen röhögök:
"Nos, az írónő sem látszik valami szép, kerek, kövér, tejjel teli, termékeny asszonynak, már megbocsásson!!"
Előzmény:

2013. augusztus 2., péntek

Kérdés-válasz

Hát lehet egy anyának nagyobb öröme annál, mint amikor a harmadikos gimnazista fia két pótvizsga előtt három héttel azt mondja, nincs kedve tanulni, de rájött, hogy mi szeretne lenni? Lehet.

2013. augusztus 1., csütörtök

Ökológiai szemlélet, óh

Támogatom a zöld nevelést, de könyörgöm, miért akkor takarékoskodnak a gyerekek a vízzel, amikor a vécét kellene lehúzni???

2013. július 31., szerda

Kitartás

Ezt annak idején megosztottam a vészbukon, de felrakom ide is, mert... hát... höhö.
(És feltétlenül nézzétek meg a videót is!)
KATT IDE

2013. július 30., kedd

Szilánk - folytatás, 2. rész

Miután úgy vonszolom magam, hogy a legszigorúbb bíráló bizottság is első ránézésre a kezembe nyomná a mozgáskorlátozott parkoló igazolványt, nincs kolléga, aki ne kérdezte volna meg, mi történt a lábammal. Bár úgy gondolná az ember, hogy ebben a szakmában kreatív munkatársakkal van körülvéve, a reakciók unalmasan egyöntetűek.
1. Jaj te szegény.
2. Voltál már orvosnál?
3. Neeem??? Nagyon hülye vagy.
4. Ez történt a szomszédommal/nagybátyámmal/öreganyámmal is, nem kapott tetanuszinjekciót és MEGHALT. TÉNYLEG. NEM HISZED???

Szilánk - folytatás

Megvan az a jelenet, amikor a főhős rohan a sötét utcán, autók fényszórói követik, meglapul egy sikátorban, majd felfeszíti az elhagyatott ház kapuját, zihálva lerogy egy mocskos fürdőkád szélére, a magával cipelt szatyorból kötszert, szikét, fiolákat szed elő, végül egy üveg whiskeyt, jól meghúzza, aztán gyöngyöző homlokkal nekiáll kioperálni a golyót a sebéből?... Na körülbelül így láttam neki tegnap, hogy átkössem az egy centi hosszú vágást a lábamon. Mentségemre szolgál, hogy szerintem csaknem annyira fájt, mint egy golyó ütötte nyílás, ugyanis az történt, hogy a pénteki üvegszilánk után szombaton elmentem lovagolni, vasárnap pedig strandra, ahol is a sodrófolyosóban valaki keményen beletalpalt, de nemigen foglalkoztam vele, hétfő reggel viszont kezdtem sántikálni, aztán pár óra múlva már annyira megdagadt, hogy a papucsba sem tudtam berakni a lábam, és nagyon örültem, amikor valahogy haza bírtam vezetni.
A betadines kötözés mellett a kezelés főbb pontjai a kertlocsolás, mosogatás, egyéb házimunka volt, majd lefekvésnél azt szuggeráltam magamnak, hogy reggelre elmúlik.
Azoknak, akik szerint minden betegség pszichoszomatikus, és lelki folyamatokra gyógyul, üzenem: NEM.
Na mindegy, a gyerekek is csak addig aggódtak, amíg meg nem ígértem nekik, hogy olyan műlábam lesz, mint Pistoriusnak.

2013. július 26., péntek

Szilánk

Összetört a fűszertartó, az üvegcserepek szanaszét szóródtak a konyhában, persze azonnal beleléptem az egyikbe. Tehetetlenül álltam a szilánkok között fél lábon, a másik talpamból csendesen csöpögött a vér a padlóra.
Apus: Jaj Szivikém, hát hogy fogsz így összeporszívózni???

2013. július 25., csütörtök

Mennyi hülye

Olvastam nemrég egy listát a vészbukon a legbosszantóbb autóvezető típusokról. Gondolkodtam kicsit, hogy nekem melyik tudja leginkább feltoszni az agyam, és azt hiszem az egyik, amelyik "mindenütt hetvennel megy", tökmindegy neki város vagy külterület, a másik amelyik "csak egyenesben gyors", de ott annyira, hogy lehetetlenség megelőzni, viszont a kanyarokban lelassít húszra-harmincra.
Később rájöttem, hogy tulajdonképpen csak azok nem idegesítenek, amelyek jó gyorsan eltűnnek előlem.

2013. július 22., hétfő

Végre kettesben...

Szuper volt a kétnapos lovastúra, talán a szállásra rá kellett volna kérdezni, és akkor nem megérkezéskor szembesülünk vele, hogy az első romantikus hétvégénken (három és fél év után) egy családi ház padlásán fogunk aludni, ajtó nélkül, közös légtérben és fürdőszobával a háziakkal. Akik között két anyós is volt. (Nem a mi anyósaink.)

Fíling

Falusi kocsma, vasárnap délelőtt 10.23
Középkorú törzsvendég: Na most ha fel bírok kelni, akkor hazamegyek, ha nem, iszom még egy nagyfröccsöt.
Idősebb törzsvendég: Nálunk munkamegosztás van, én itt vagyok, az asszony a templomban.

Kocsmáros: Mit kér?
Apus: Három deci hosszúlépést, vörösborból.
Kocsmáros: /beleönti a pohárba a bort az üveg aljáról/ Hát, ez nincs meg egy deci, és nincs több vörös.
Apus: Nem baj.
Kocsmáros: Ajándékba adom. Mennyi szódát tegyek hozzá?
Apus: Teli.
Kocsmáros: Teliii???

2013. július 12., péntek

Bucimaci

Olyan tragikomikusra sikeredett a tegnapi céges projektem, hogy rég kacagtam már annyit kínomban, mint azalatt a tíz óra alatt.
A csúcspont az volt, amikor kiderült, hogy a kutyát Bucimacinak hívják, de sajnos erről nem mondhatok többet.
Viszont hazafelé százharminccal ráfutottam egy durrdefektes teherautó elhagyott sárhányójára, ami beleépült a Ford aljába, s ennek következtében négy órát álltunk a pálya szélén a tűző napon és viharos szélben, két nő, enni-innivaló nélkül, a rendőrökre, a helyszínelőkre, a kamionosra és az autómentőre várva, akik mind sorban egymás után kiröhögtek minket, aztán a kocsit felhúzták a trélerre majd leengedték, úgyhogy a négyórás szívás után még vissza is vezethettem a céghez, de hurrá, a lényeg, hogy életben vagyok, ami egészen másképp is lehetne.
És nem semmi volt amikor a kollegina felhívta az apukáját, hogy hogyan kell kitekerni az emelőt, vagy amikor a kiérkező rendőr kérdésére - "mire emlékeznek?" - döbbenten visszakérdezett: "EMLÉKSZÜNK???"

2013. július 7., vasárnap

Hogyan szerezhetünk információt fesztiválozó gyermekünkről


  1. Felhívjuk mobilon - negatív - nem égethetjük azzal, hogy az anyjával beszél. És amúgy sem venné fel.
  2. Megnézzük a vészbukos lapját - negatív - nem látunk semmit, mivel törölt az ismerősei közül.
  3. Megnézzük az ismerősei vészbukos lapját - negatív.
  4. Végignézzük az összes fotót a VOLT vészbukos oldalán - negatív.
  5. Végignézzük az összes videót a VOLT vészbukos oldalán - negatív.
  6. Megnézzük a folyószámláját - pozitív - a pénze fogy, tehát életben van!

2013. július 5., péntek

Trükkös

Ded: Anya, felfújjuk most a medencét?
A: Nem, majd holnap, ma már késő van és nincs olyan meleg.
Ded: Anya, fázom!
A: Ugyan, nincs annyira hideg.
Ded: Akkor felfújjuk a medencét??

Drabália fiatalít

"Ilyen kicsi lány, ilyen nagy lovon!" - szólt ki ma egy pasas egy teherautóból.
NEKEM.

OTTO

Szolgálati közlemény: SOHA ne rendeljetek csomagküldő szolgálattól!

Kinek higgyek?

Tegnap baba-apa nap volt, míg anya dolgozó nőt játszott.
Este hazaérek, látom, hogy a teraszon még ott a macskák reggelijének maradéka, tejbe áztatott zsömledarabok.
A Ded vidáman újságolja: megkóstoltam a cicakaját!
Családfő: Á, biztosan nem evett belőle.
Ded: Nagyon finom volt.

2013. július 4., csütörtök

PR-osok gyöngye

Mindig mondom: szeretem a munkámat.
Tegnap például egy nagyon furcsa embertípust sikerült megismernem.
A hölgy, miután harmadszor is rákérdeztem valamire, amire addig semmitmondó válaszokat adott, véletlenül elküldött nekem egy levelet, amelyet természetesen valaki másnak szánt, s amelynek tartalma nem volt éppen hízelgő rám nézve - azt találgatta, hogy mit akarok vajon.
Udvariasan válaszoltam, s mellesleg megadtam neki a mobilszámomat.
Erre - ahelyett, hogy kicsit szégyellte volna magát -, azonnal felhívott, és közölte, hogy tévedésből kaptam meg az említett levelet (ha esetleg nem jöttem volna rá magamtól!), majd letámadott (!), hogy miért kérdezgetem.
Neveltetésemnél fogva nem felelhettem neki, hogy azért bazmeg mert ez a dolgom, a tiéd meg az lenne, hogy válaszolj.

2013. július 3., szerda

Volt

Tegye fel a kezét, akinek a gyereke már VOLT fesztiválon!
Tegye fel a kezét, aki valaha bulizott valamilyen fesztiválon!
Tegye fel a kezét a közös halmazból az, aki nem izgulta szarrá magát a gyerek miatt! Nekik gratulálok.

2013. június 29., szombat

A bűn mindig elnyeri méltó...

Szemrehányó pillantásokkal fogadott a Családfő, és dühösen mesélte, hogy Bendegúz cica kirángatta a kenyeret a helyéről, és zacskóstul megrágcsálta, és folyton bajt csinál és ez már igazán tűrhetetlen.
"Gondolom kivágtad az udvarra?" - kérdeztem.
"Hát... nem" - mondta, és akkor vettem észre, hogy a bűnös békésen szundikál a heverőn, szorosan a Családfőhöz kucorodva.

"Kurvára elegem van belőled Anya!"

Sportos nap volt a tegnapi, délelőtt lovagoltam, aztán elvittem a Kis Guruló Szart karosszérialakatoshoz majd hazarollereztem, két óra múlva vissza, s némi házimunka után az immár megszépült Kis Guruló Szarral eldöcögtünk az Aquaworldbe, ahol zárásig csúszdáztam, úszkáltam a Deddel a hátamon, illetve döglöttem a melegvízben.
A programpontok közül csak a lovaglás ment simán, mert a rolleremet már úgy szétcsesztékhasználták a kölkök, hogy a zörgése valószínűleg a szomszéd városban is hallható, és a kutyák totál megőrülnek tőle amerre járok, szóval kész cirkusz, de még mindig nem annyira, mint nálunk az indulás a strandra, mert nyilván előtte öt perccel vesznek össze halálosan a fiaim, és az egyik megüti a másikat, azaz csak akarja, de a Dedet találja el, először, de másodszor már nem, ebből kifolyólag már hárman üvöltenek, és mivel nem vagyok hajlandó igazságot tenni, azt hallom, hogy "kurvára elegem van belőled Anya", amit szerintem most határozottan nem érdemlek, és úgy kell őket bezavarni a Kis Guruló Szarba, tényleg, nem tudom másutt hogy van ez, mi valahogy soha sehová nem bírunk elindulni úgy, hogy mindenkinek legyen kedve jönni, és persze pont akkor szakad az eső amikor be kell szállni, és a Nagyfiú már eleve itthon akart maradni mert fáradt, és világgyűlölő macskaképpel ül a kocsiban egy női táskával és egy szatyor óriásszendviccsel az ölében, a másik kettő legszívesebben megfojtaná egymást a hátsó ülésen, ehelyett ugye összepréselődnek, egyedül a Ded nem úgy néz ki, mint akit épp fogorvoshoz visznek, hát micsoda öröm ilyen gyerekekkel élményfürdőbe menni... Végül aztán remekül érezzük magunkat, és este fél tízkor kergetnek ki a medencéből az úszómesterek.
A legsportosabb napja mégis a Családfőnek volt, mert a céges buli olyan jól sikerült, hogy utána nem találta meg az autóját.

2013. június 28., péntek

A kis állatvédő

Megfenyegettem Bendegúz cicát, hogy ha még egyszer odakakil valahová a lakásban, akkor belehajítom a felfújható medencébe.
Erre a Ded: Nem szabad bedobni a medencébe, mert kiszakadik!

2013. június 27., csütörtök

A Ló

Ha már az idétlen macskáinkról egy csomó képet felraktam, megmutatom a Nyanyát is, ő Széplak Mylady (igen, ilyen hülyén írják a hivatalos nevét) Nagyfejű Drabália.

Drabália

2013. június 25., kedd

Hány élete van

Bendegúz cicának?
Nagyon gyorsan fogyasztja a kilencet, már csak legföljebb hat maradt neki.
Mert ugye először is majdnem éhen-szomjan pusztult.
Aztán félig széttépte a szomszéd kutya.
Ma éjjel pedig megrágcsálta a még februárban kint felejtett patkánymérget.
És persze én vettem észre.
Na ilyen lelki háttérrel, és négy óra alvás után indultam el reggel életem első tárgyalására, amelyen az alperes egyetlen tanúja voltam.
Háromórás várakozást követően szólítottak be, és közben nem volt szabad elhagyni az épületet.
Szétstresszeltem magam a lejárt parkolóóra miatt. Aztán elrohantam pénzt bedobálni, de csatakosra izzadtam mire valahol végre megszántak némi apróval.
Szóval úgy kezdtem el tanúskodni, hogy beestem a tárgyalóterembe, ömlött rólam a víz, és beszéd helyett csak lihegni és hörögni bírtam.
Ehhez képest elég jól sikerült.
Csak a belépőkártyámat hagytam el valahol, ezért nem akartak kiengedni.
Úgy látszik törvényszerű, hogy hetente egyszer hülyét csinálok magamból.

2013. június 23., vasárnap

Bendegúz

Róla azt kell tudni, hogy a Nagyfiú ideiglenesen, két hétre hozta haza, de amint kikerült a dobozból a kis görcs, eldöntötte, hogy ez itt az ő háza, ennek jegyében rátamadt a két nagy macskára, akik el is menekültek előle, a sikeren felbuzdulva tegnap átment a szomszédba, ahol a foxit nem tudta megfélemlíteni, s miután kiszedték a kutya szájából, némileg szerényebb és visszahúzódóbb lett.
Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy szép.
(Nevét nem a külleme, hanem a mentalitása miatt kapta a Párductermetűről.)

Bendegúz bent

Bendegúz kint

2013. június 21., péntek

Két eszetlen nő GPS nélkül


Tegnapelőtt nem meséltem mert kissé sokkos állapotban voltam, megint eltévedtem a lóval a nyavalyás erdei utakon, de most brutálisan, reggel indultam és a déli órákban még mindig nem tudtam merre kellene menni visszafelé, és negyven fok volt, és nagyon féltem hogy megdöglik a szerencsétlen, aztán valahogy mégis hazataláltam, de már mindenem remegett, és kiszáradtunk és napszúrást kaptunk és azt mondtam soha soha többé nem megyek terepre, ami egyedül mindenki szerint hülyeség, telefon nélkül meg pláne, ezért ezentúl viszek mobilt.
Így visszatekintve persze voltak vicces pillanatok, például amikor végre találkoztam valakivel aki elárulta hol vagyok, és amikor felfogta a helyzetet, akkor egy darabig nézegetett hol rám, hol a kancára, hol pedig mögénk, aztán szánakozón megkérdezte, hogy "nincs magával valami ÉSZLÉNY? Úgy értem egy férfi??"

2013. június 20., csütörtök

Társas lények

Nem volt annyira jó ötlet a Kis Guruló Szarral menni tegnap a Nagyfiúért, főleg úgy, hogy a Nagylányt és a Dedet is vittem magammal. Mert miután begyömöszöltem a Nagyfiú összes cuccát, valahogy még nekünk is el kellett férnünk. Meg a macskának. Vagyis a doboznak, amiben a macskát szállítottuk. A macska igazából még nem macska, csak egy kis girhes féreg, a Nagyfiú találta, és ezzel állítólag megmentette az éhhaláltól. De a kollégiumban nem maradhatott. Hazahozása mellett a következő indokokat tudta felsorakoztatni: nagyon aranyos, társas lény (!!!), és fekete, és olyan még nincs nekünk.
Szóval vidáman robogtunk át a Hegyen a negyven fokban, a Kis Guruló Szarban a hőségtől szétolvadt a visszapillantó tükör, az utastérben a három gyerek meg én, ezen kívül egy hátizsák, ágynemű, öltöny, nyolc szatyor ruha, cipő és könyv, egy laptop, valamint a Nagylány ölében a doboz, ami majdnem egész úton keservesen nyávogott. Amikor elhallgatott, mondtam hurrá, most vagy megdöglött, vagy hány.
És aztán hazaértünk.

2013. június 19., szerda

Fatál

Valószínűleg sosem leszek az az anyuka, aki a gyereke(i) bizonyítványával dicsekszik, és már túltettem magam rajta, hogy az egyik megbukott, nem az, amelyiknél számítani lehetett rá, hanem a másik, viszont nem egy tárgyból, hanem kettőből, szóval ilyen meglepetések érnek a tanév végén, persze jobban örültem volna, ha ösztöndíjat kap, vagy jutalomkönyvet, de elhatároztam, hogy csakazértis büszke leszek rá, és tényleg, az iskolaigazgató magára hagyta egy lóval az erdőben és eltévedt és hazatalált, vagyis oda ahová kellett, és a ló sem döglött meg, úgyhogy minden rendben, végül is belőlem sem lett semmi, pedig én tanultam annak idején.

2013. június 18., kedd

Kis állathatározó

Anyus: Nem tudom, milyen fióka ez. Talán veréb.
Családfő: Nem rigó?
A: Nem, a múltkori rigó volt, de ez máshogy néz ki.
Cs: Szerintem rigó, de nekem rossz a szemem. Majd hozok neki a boltból lisztkukacot, az anyja már úgysem fogja etetni.
A: Nem biztos, mert amikor a macska megfogta, az anyja ott ugrált körülöttük.
Cs: Na, és milyen madár volt az anyja??
A: Ööö... hát rigó.

Valamivel később.
Cs: Te, ez mégiscsak veréb.

2013. június 17., hétfő

1/14

A szabadságom első napján, nagyjából 18.35-kor leroskadtam egy székre, mintegy három percre. Ez idő alatt a Ded körülbelül tizenötször kérdezte meg, mit csinálok, ugyanis nagyon idegesítette, hogy mindig azt felelem: pihenek. Nyilvánvalóan nem érti ezt a kifejezést.

2013. június 16., vasárnap

Szalámi

Ma dolgoztam, és ahhoz képest, hogy elméletileg agymunkát kell végeznem, tíz perc után már leginkább csak a létfenntartásra tudtam koncentrálni, tekintve, hogy nincs nálunk légkondi, vagyis van, de bekapcsolni egyrészt életveszélyes (a legionellózis miatt), másrészt haszontalan (mivel hétvégén csupán langyos víz kering benne), a légmozgást pedig az átellenes oldalon lévő ablakok kinyitása sem indította el, pedig nyilván sokat lendített volna a helyzeten a Hungária körút ózondús levegője. Szóval váltakozva lihegtem és szentségeltem, végül inkább csak lihegtem, mert a szentségelés rengeteg energiát emészt fel. Na és aztán leszaladtam, pontosabban kivánszorogtam a boltba némi ennivalóért, és a húspultos eladó nagyon furcsán nézett rám, amikor szabadkozott, amiért a gép nem túl szépen szeleteli a szalámit, én meg mondtam neki, hogy sebaj, úgyis szét fogom rágni.

A tojás - avagy Kajla újra itthon

K: Huszonöt forint a tojás?
A: Gondolom kis méretű.
K: EGY tojás huszonöt forint?
A: Igen.
K: Hát nem kilóra adják?

Terepen

Nem meglepő, hogy lovon legalább annyira béna vagyok, mint ló nélkül, sőt. Elindulok egy laza sétára, és három órás, nyaktörő túlélőtúra lesz belőle.
Már bebarangoltam a környéket, de ez azzal jár, hogy folyton járhatónak tűnő, majd utóbb járhatatlannak bizonyuló ösvényekre tévedek, faágak igyekeznek letépni a nyeregből, tegnap akáctövis fúródott a karomba, amit egy laza mozdulattal kirántottam, aztán ledobtam, pont bele a csizmámba, úgyhogy egész úton szúrta a lábam. Annyira röhögtem magamon, hogy megijedt a ló.

2013. június 13., csütörtök

Mutogattam kicsit, hát én sem vagyok fából

Vagy tényleg különösen sok hülye volt ma reggel az utakon, vagy csak az én stressztűrő képességem gyengébb a szokásosnál.
Az mondjuk objektív dolog, hogy egy piros lámpánál úgy tolatott belém egy hölgyvezető, hogy nem nézett hátra.

2013. június 11., kedd

2013. június 10., hétfő

Akire büszkék vagyunk

Annyit panaszkodtam már a Nagyfiúra, de most egyre többször fordul elő, hogy valamiért büszke lehetek rá, most például napok óta derekasan helyt áll a gáton éjjel-nappal a barátaival együtt, amiről ilyesmik jutnak eszembe, hogy kitartás, meg bajtársiasság, meg önfeláldozás, meg segítőkészség... De hogy ne legyek nagyon csöpögős, itt egy kép, ami szemlélteti, hogy a kemény munka mellett azért képesek néha kicsit lazítani is...

Árvízi erőd

2013. június 8., szombat

Kezdő apuka

A Családfő megkérdezte az óvónénit, mi a tananyag a kiscsoportban.
Aztán itthon morgott, amiért azt a választ kapta, hogy például orrot fújni.

2013. június 6., csütörtök

Egészség

Vágyakozva nézegeti a jeges teákat és energiaitalokat tartalmazó hűtőt egy kisfiú mögöttem a pénztárnál álló sorban. "Na ilyen egészségtelen vacakokat nem fogunk venni soha" - szól rá szigorúan az apukája. Odapillantok a bevásárlókocsijukra: krumpli van benne, felkockázott sertéshús és HÁROM REKESZ DOBOZOS SÖR.

2013. június 5., szerda

Szavazás

A Családfő szerint én balek vagyok, mert mindig elhiszem a gyerekek (és mások) magyarázkodásait.
Szerintem viszont jobb hinni, mint örök bizalmatlanságban élni, még akkor is, ha folyton pofára esik az ember.
Persze azért vannak dolgok, amiket nekem is nehezemre esik benyelni. Ilyenek például a Nagyfiú kontra cigaretta ügyben születő történetek.
- Amikor cigiszagú, akkor sosem ő dohányzott, csak körülötte a többiek.
- Amikor találtam egy blokkot cigarettáról a párnája alatt, azt a rosszakarói rejtették oda.
- Amikor a szekrényében volt egy cigisdoboz, azt is másoktól kapta, üresen.

Legutóbb a nadrágja zsebében bukkantam egy csikkre.
És képzeljétek, kiderült, hogy azt az egyik tanára vette föl a földről, majd odaadta neki, hogy tegye el, és majd dobja a kukába, csak aztán ő elfelejtette kidobni.
Szavazásra bocsátom a kérdést: higgyem el, vagy ne?

2013. június 4., kedd

Mivel foglalkozom itthon főzés helyett

Amikor ma munka után hazaértem, észrevettem, hogy a konyhában gyönyörű hálót szőtt egy kis pók.
Arra gondoltam, remekül szemléltethetném vele, mennyire elhanyagolom mostanában háziasszonyi teendőimet.
Elővettem a fényképezőgépet.
Ami ugye autofókuszos. Folyton a háttérre élesített, nem a picike állatra.
Csináltam 57 fotót, mindegyiken csak egy elmosódott folt látszott a nyolclábú helyett.


Megkerestem a gép használati útmutatóját. Nem lettem okosabb.
Több, mint egy óra szerencsétlenkedés után végül rájöttem a megoldásra.
Egy fehér papírlapot tettem a pók mögé, így a masina kénytelen volt ráélesíteni.


Ekkor elvettem a fehér lapot.

Egy anti-gasztroblogger konyhája

2013. június 3., hétfő

Ez most akkor vegyes csoport, vagy nem???

A Ded vegyes csoportba jár. Három éves elmúlt, óvodás korú. Nem értelmi fogyatékos.
Tény, hogy ő a legkisebb, de már tele a hócipőm azzal, hogy az óvónénik mindig erre hivatkoznak.
Amikor öt óra után mentem érte egy váratlan munka miatt - „az ilyen picik NEM SZOKTAK ilyen sokáig maradni.”
Anyák napján nem mondatták el vele a verset (amit egyébként előző nap otthon hibátlanul végigszavalt) - „neki ez még úgysem megy, olyan pici.”
A fél napos, autóbuszos kirándulásra nem vitték magukkal - „pici, nem bírná.”
Amikor mondtam, hogy az egy hónapos óvodazárást kivéve nyáron is fog járni, mivel dolgozom - „olyan pici, bírni fogja??
Ma az évzáró műsorral kapcsolatban tájékoztattak - „beülhetnek vele nézőnek, de ő nem szerepel, nem képes még ilyesmire.”
Hát banyek, nem vagyok óvodapedagógus, de pofám leszakad helyettük is.

2013. június 2., vasárnap

Az internet mint métely

Bármennyire is hiányzott az internet a reggeli kávém mellől, meg kell állapítanom, hogy sokkal dinamikusabb, tartalmasabb és szebb volt az egész napom, amikor úgy kezdődött, hogy a szokásos egyórás tökölés helyett gyorsan összeszedtem magam és kimentem lovagolni.

2013. június 1., szombat

A mai napom pedig még sikeresebb,

mert végre elértem, hogy van internet.
Sms-ek a szolgáltatótól (rövidített szöveg, lényeg a kronológia):
- 05.27 06:38-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük - 08:03
- 05.27 07:36-ig nem találtunk meghibásodást. Amennyiben a hibát továbbra is tapasztalja, ajánljuk figyelmébe Szuperszervizünk szolgáltatásait.
A szuperszervizes részt nem olvastam elég figyelmesen, úgy gondoltam dolgoznak nagy erőkkel, ezért nem hívtam őket, csak 31-én, amikor közöltem, hogy igen, továbbra is tapasztalom a hibát.
- 05.31 11:26-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük - 11:27
- Elsődleges vizsgálatunk szerint a hibát az okozza, hogy a berendezés nincs bekapcsolva. Kérjük, kapcsolja be a berendezést, majd hívja ügyfélszolgálatunkat, hogy a szolgáltatás helyreállt-e - 11:39
Természetesen be volt kapcsolva, én viszont nem voltam itthon, ezért csodálkoztam kicsit. A következőn is.
- A hibát elhárítottuk, amennyiben továbbra is észleli, hívja ügyfélszolgálatunkat - 13:27
Hazaértem, és tájékoztattam őket, hogy nem hárították el.
- Elsődleges vizsgálatunk a hálózat meghibásodását állapította meg. A hiba elhárítását megkezdtük, az elhárításig türelmét kérjük - 19:37
Példamutatóan türelmes voltam, amikor is egyszer csak felhívtak, és megbeszéltük, hogy kijönnek körülnézni.
- A hiba elhárítását az Ön kérésére felfüggesztettük. A munkatársunkkal megbeszéltek szerint 06.01 14:00-kor folytatjuk a hibaelhárítást - 10:36
Szerelő fél három körül ideért, jól kiröhögte a modemet, mondván ilyet már vagy hét éve nem gyártanak, majd kicserélte egy működőképesre.
- Hálózati hibát találtunk, amelyet 15:08-kor elhárítottunk.
Köszi.

2013. május 31., péntek

A mai napom nagyon sikeres,

többek között azért, mert a Nagylány egész osztálya számára bizonyítottam, hogy az ő anyukája a legesleghülyébb, hiszen képes gyalogosan valamint kocsival vonatot üldözni, egy egész buszpályaudvar közönsége előtt négyszáz méteren rekordot dönteni, és halált megvető bátorsággal Volán jármű elé vetődni, mindezt egy esőkabát miatt.
És aztán persze kisütött a nap.

2013. május 29., szerda

Itt a cégnél azért jó dolgozni,

mert mindenkinek mindig mindenről eszébe jut valami, és mindenki mindig mindenről tud valami vicces sztorit mesélni, és bármikor bárkit kiröhöghetünk, mert nyilvánvaló, hogy máskor meg rajtunk röhögnek, és ha csönd van, az nem azt jelenti, hogy mindenki lázasan tevékenykedik, hanem, hogy éppen senki nem csinál semmit...
De azért nem bántam volna, ha egy mellékes felvetésemre a Főnököm nem meséli el részletesen, hogyan történik egy végbél szűrővizsgálat.

2013. május 28., kedd

Elégedetlen voltam a technikámmal,

ezért nemrég utánanéztem, hogyan csinálják a profik.
Íme egy oktató filmecske:


Hetekig próbálkoztam a minta szerint, az eredmény olyan szánalmas volt, hogy csak remélni tudom, nem rakta föl senki a youtube-ra elrettentő példának.
Ma úgy döntöttem, meghagyom a visszapillantó tükrös módszert a pasiknak, és inkább hátrafordulok az ülésben, bármily amatőr dolog is az. Csodák csodája, elsőre sikerült betolatni a két kocsi közé, milliméterre pontosan párhuzamosan a járdával.

2013. május 27., hétfő

Még a reggeli kávé sem esett jól így

Hát így. (Forrás: Vészbuk)
Napok óta nincs netünk, mekkora mázli, hogy vasárnap ügyeletes voltam, ezért a cégnél bejutottam a mátrixba. Meg most is.
A hiba elhárítását a szakemberek ma 6.38-kor megkezdték.

2013. május 26., vasárnap

Ezt a napot is megértük

Amikor a gyerek bevallja, hogy a kondibérletre kapott pénzt a barátnőjére költötte.

2013. május 22., szerda

Talán

csak azért tűnök viszonylag kiegyensúlyozottnak, mert
a depressziómat elnyomja a megfelelési kényszer,
az exhibicionizmusomat a szociofóbia,
a hiperaktivitásomat a lustaság,
a klausztrofóbiámat a tériszony.

2013. május 21., kedd

Lehet, hogy nem őszülök, hanem szőkülök

Anyus: Bocs, tudnál segíteni? Az a gondom, hogy a céges postafiókom össze-vissza rakja az új leveleimet, folyton keresgetni kell őket a több oldalnyi beérkező levél között...
Rendszergazda: Ööö... esetleg beállíthatom, hogy dátum szerint rendezze... így.

2013. május 20., hétfő

És még az is nagyon jó

...hogy vettem egy bővíthető asztalt (akciósan!), amelyhez szépen egyszerre le tud ülni mindenki, akkor is, amikor itthon van az összes gyerek.
Már, ha képesek lennénk mind szépen egyszerre leülni.

Megye három

Több okból is hatalmas élmény volt a számomra a Nagyfiú csapatának tegnapi meccse. Egyrészt a gyönyörű idő miatt, meg aztán szép helyen van a pálya, másrészt hihetetlenül szórakoztató egy megyei III. osztályú mérkőzés, de leginkább azért, mert a Nagyfiú tök jól játszott, és az edző gratulált a gyermekemhez, ami őszintén szólva nem gyakran fordul elő velem.
Életem eme kiemelkedő napjának megörökítését nem bíztam a véletlenre, csináltam hatvan fotót, sajnos többségét az első félidőben, amikor a Nagyfiú a pálya legtávolabbi részén futkosott. A térfélcsere után viszont pikpak lemerült a gépem. És persze vannak az eleve vacak képek.
Például:

Bal szélen. Vagyis jobb szélen... Na mindegy, nála van a labda

De mutatok egy kevésbé homályosat is:

14-es

2013. május 15., szerda

Én, a kedves

Anyus: Ööö... esetleg ki lehetne már vinni a csincsillaketrecet a kuka mellé... Tudom, hogy a szívedhez nőtt, mert te csináltad és sokat dolgoztál vele... de hátha megtetszik valakinek... /ennél a pontnál nem bírtam tovább drámai arccal, mondhatni visszataszító módon felröhögtem/.
Apus: Kedves vagy, hogy még nem dobtad ki.
Anyus: Igen, mert nem bírom el.

Kabát

Este elmeséltem a Családfőnek egy meglehetősen hosszú történetet, amelyben szerepelt többek közt téli gumi, szigszalag, hangszóró, csavarhúzó, festék és varrótű... és azzal zárult, hogy na csak azért mondtam el mindezt, hogy ne akadj fenn azon, ha meglátod amint egy idegen férfi kabátot mosok.
Erre ő közölte, hogy ez egy tökéletes magyarázat. Pont mint ez:

2013. május 13., hétfő

Időjárásjelentés

Annyira lehűlt az idő, hogy már a céges légkondi is képes hideg levegőt fújni.

2013. május 12., vasárnap

Sokadik érettségi találkozó

Sosem leszel már 18 éves.
A többiek sem. (Höhö.)
De legbelül mindenki pont olyan, mint akkoriban.
A fák nőnek az iskolaudvaron, a bútorok kopnak a termekben, a hajak őszülnek, a csípők szélesednek. A falak, a tornyok állják az időt, a folyosó csöndje ugyanott vár. A pillantások, gesztusok, kacagások a múltat idézik.
Torokszorító, ahogy összetalálkozunk a huszonöt évvel ezelőtti, idétlen tinivel, aki még nem rontotta el, még nem sírta át, még nem dobta ki, még nem gyászolta meg, még nem küzdötte végig, még nem kezdte újra.
Rácsodálkozunk másokra és önmagunkra.

2013. május 11., szombat

21,2

Nagy örömmel mutatta a Családfő, milyen csinos kis digitális kinti hőmérőt vett, és ügyesen fel is rakta a konyhaablakra.
Egy idő után megjegyezte, csak az a furcsa, hogy mindig ugyanannyit mutat.
Még másnap is 21,2 Celsius fok volt rajta. És harmadnap is.
Végül leszedte és megvizsgálta közelebbről.
Azután eltávolította a védőfóliát, amelyre a számok voltak RAJZOLVA.

2013. május 9., csütörtök

Vigasztalás

Mottó: Limonádé Joe gyorsabb volt mint az árnyéka. Anyus gyorsabb mint a tolatóradar.

Anyus: Teljesen magam alatt vagyok, képzeld meghúztam a Kocsiját...
Kedves Ismerős: Biztosan nem annyira vészes, mire hazajön, kipolírozzák, meglátod észre sem fogja venni.
Anyus: Jaj dehogynem, nagyon gáz.
Kedves Ismerős: Na hadd nézzem, mutasd. /.../ ÓBAZMEG.

2013. május 6., hétfő

Tájékoztatás

"Tisztelt Vásárlónk,
ezúton tájékoztatjuk, hogy csomagját a szállító átvette németországi raktárunktól, és elindult az Ön által megadott címre."
Gyalog???

Megjelenés

Kozmetika nyílt nemrég annak az épületnek a földszintjén, ahová dolgozni járok. Van ott egy konditerem is. Bementem ma a kozmetikushoz. "Edzésen voltál?" - kérdezte.
Na most vagy tök jó, mert kinézte belőlem, hogy kondizom, vagy tök ciki, mert fel sem merült benne, hogy esetleg ott az első emeleten az a munkahelyem...

Miért jó egy waldorfos barátnő?

A waldorfos barátnő ötletes és kreatív.
A waldorfos barátnő pontosan tudja, mire van szüksége az embernek (lásd még hüvelykúp).
A waldorfos barátnő nem egyszerűen egy kiskanalat ad ajándékba, hanem máséval összetéveszthetetlen babakiskanalat, tokban, a tokra körömlakkal ráírja a nevedet, és még lovakat is rajzol rá. Vagyis nem lovakat, mert azt még a waldorfos barátnő sem tud, hanem disznókat, ami sokban hasonlít a lóhoz, mert szintúgy négylábú haszonállat.
(És képzeld, Irma, az egyik kollégám azt hitte, hogy fésű. Nem a kanál, hanem a disznó.)

2013. május 5., vasárnap

Így jár aki hosszú időre elutazik

(... és ismeretlen számról telefonál.)
- Boldog anyák napját!
- Ööö... ki az?
- A FÉRJED!!!

Még kép

Ma is penészt irtottam. Az egyik szoba sarkában annyira elburjánzott, hogy le is fotóztam volna, ha a Családfő nem viszi magával a gépet... hogy aztán ilyen képeket küldjön:

A zöld szemű szörny. Vagy nem.

Jobban átgondolva a dolgot, a penész sem lett volna izgalmasabb.

Tűzoltóünnep

Szent Flórián-napot tartottak tegnap itt a Művház mellett. Ennek keretében valószínűleg a város összes, tízévesnél fiatalabb kölke kipróbálhatta a tűzoltóautók szirénáit, nagyjából olyan volt, mintha katasztrófafilmet, vagy egy különösen ütős Vészhelyzet epizódot forgattak volna az udvarunkon reggeltől estig.
(Megjegyzem a helyi tűzoltók tényleg jó fejek, és pár éve még az országos híradásokba is bekerültek, amiért nem a diszpécser által megadott - téves - címre vonultak ki, hanem arra ahol a füstöt látták.)

Lement a térképről

És már a telefonja sem működik. Ám a legutóbbi képek alapján ez nem Hawaii, kicsit fáznának a lányok fűszoknyában, és a virágfüzérhez sincs túl sok alapanyag.

Elégedetlen vagyok Gyilkossal

Direkt beengedtem éjszakára, de nem fogta meg az egeret, amivel tegnapelőtt éjjel találkoztam. Azt hiszi, csak annyi a dolga, hogy cuki legyen??

2013. május 3., péntek

De legalább focizni szeret

- Voltunk tegnap Operában.
- Mit néztetek meg?
- Nem tudom. Hunyadi Lászlóról szólt.
- És jó volt?
- Inkább fárasztó. Folyton énekeltek. Három felvonásban.

Úgy döntöttem ma megint panaszkodni fogok

A céges hűtő általában három típusú élelmiszerrel van tele:
- félig becsomagolt, egyetlen szelet felvágott (romlott)
- műanyag dobozkában azonosíthatatlan maradék (romlott)
- flakon alján pár kortynyi üdítő (nem biztos, hogy romlott, na de ki fogja kipróbálni?...)

A céges hűtőnek gyakorlatilag két fokozata van:
- meleg - minden megromlik
- hideg - minden megfagy.
Amikor tegnap beraktam egy doboz tejet, átkapcsoltam. Ma reggel a bögrémbe BELEESETT a tej.
És a kiskanalam azóta sem került elő.

Egyébként pedig rohadt meleg van, de reméljük nem indítják be a légkondit, mert akkor mindannyian elpusztulunk legionellosisban.

2013. május 2., csütörtök

Időzónák

Ez a hét óra időeltolódás nem kifejezetten ideális a kapcsolattartás szempontjából. Mert
- amikor felébredek, ő már lefeküdt aludni
- amikor felébred, én dolgozom
- amikor hazaérek, ő dolgozik
- amikor befejezi a munkát, én már alszom.

De legalább néha küld képeket.
Például:


Vagy:


Ne kérdezzétek, miért van négy szívószál egy pohárban, én megtettem, hervasztó. Nagy igazság: "bárcsak minden céges buli olyan lenne, amilyennek az asszony otthon elképzeli".

Hát így első ránézésre ez nem az a nap amit kár lett volna kihagyni

Egymástól független történések eredményeként ma, az első igazi munkanapomon (mert ugye az elmúlt két hónapot, mialatt papíron a szabadságomat töltöttem, nem számítjuk) megfogalmazódott bennem, mégiscsak kár, hogy nem volt sikeres a Ded 1.2 (vagy 2.2?) projekt.

2013. május 1., szerda

A klímaváltozás előnye

A mai ablakpucolásnál rájöttem: a jelenlegi hőmérséklet egyszerűen alkalmatlan a házimunkára. Viszont nemrég még túl hideg volt hozzá. Ha így folytatódik, szerencsére mind kevesebb nap marad a 365-ből, amikor ilyesmit egészséges csinálni.

Azért

az tisztán látszik, hogy már dolgozó nő vagyok, hiszen tegnap reggel héttől tízig takarítottam, ahelyett, hogy ezt az időt szépen eltököltem volna, mint mindig, amíg gyesen voltam.
Aztán elvittem a Dedet a Doktornénihez, mondtam neki, kérek szépen igazolást arról, hogy közösségbe mehet, persze akár meg is vizsgálhatja, de szerintem már meggyógyult. A Doktornéni kérdezte, volt-e valami tünete a gyereknek a lázon kívül, semmi, feleltem, de nekem fájt a torkom. Megkönnyebbülten egyetértettünk abban, hogy bármi baja volt a Dednek, valószínűleg elmúlt, ezért a diagnózis felállítására nincs szükség, így azonmód távoztam az igazolással.
Délután meg a Nagylány biciklijét szerettem volna befuvarozni a városba, ennek érdekében - bár első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy nem fér be a csomagtartóba - mintegy fél órán keresztül próbáltam betuszkolni, illetve kirángatni onnan, és azt hiszem, a fél óra nagyobb részében nem is lehetett eldönteni, hogy éppen mi a cél, vagyis éppen húzom, vagy tolom. Nem adtam fel könnyen, ám a hátsó ülés előredöntése sem segített, akkor találtam valamit a csomagtartó fedelében, és elkezdtem piszkálni, hátha egy trükkös kapcsoló, ami kétszeresére növeli a teret, de leesett a teteje és láttam, hogy csak a hátsó lámpák huzalai vannak ott...
Úgyhogy végül itthon hagytam a bicajt, de elhoztam a srácokat, és a Párductermetű megkérdezte, Apus hogyhogy nem a kocsijával ment, mondom Amerikába??? Hát mind ilyen kajla, rettenetes, rettenetes.

2013. április 29., hétfő

Csodálkoznék, ha nem így lett volna

Nagy nap ez a mai. Az első munkanapom. Eddig ugyanis szabadságon voltam (brutálisan sok - kötelezően egyben kiveendő - szabim összegyűlt a gyes alatt), nyilván csak nekem és a felületes szemlélő számára tűnt úgy, hogy két hónapja rendszeresen bejárok dolgozni.
És most, az első munkanapom előtti éjjel a Ded belázasodott. Úgyhogy ma itthon maradok.

2013. április 27., szombat

Néha még Anyus is elérzékenyül

 
 
Csodálatos dolog, ha van az embernek egy nagy fia.
És ezt akkor is tudom ám, amikor mondjuk épp a büdös zoknijait készülök kihajigálni a kollégiumablakból.

Végre

2013. április 26., péntek

Ez van

A férjem elutazik. Vett nekem ajándékba négy gumit.

Carpe diem

Másfél hónapja, amikor dolgozni kezdtem, bevittem magamnak a céghez mindenféle fontos felszerelést, amely nélkülözhetetlen a munkavégzéshez. Úgymint bögre, neszkávé, cukor. Elfelejtettem viszont a kiskanalat. Bár nálunk viszonylag használható a konyha - még víz is van (nem csak a csapban, hanem külön ivóvíz, tartályban, bizony!) -, az evőeszköz-készlet meglehetősen hiányos, leginkább kiskanál tekintetében. Másfél hónapig küzdöttem a problémával - reggelente eszembe jutott a kiskanál, csakhogy mindig akkor, amikor már min. ötszáz méter - max. huszonöt kilométer távolságban voltam a saját konyhámtól. Másfél hónap elteltével, tegnap végre a lakásajtón belül jött a felismerés, hogy ismét kanáltalanul indulnék. Rendkívül büszke és boldog voltam, ünnepélyesen kavargattam a kávémat a kiskanállal. Tegnap. Mára eltűnt. Na ezért kell örülni mindennek, amíg van.

2013. április 25., csütörtök

Pedagógiai célú szivatás

Amikor a múlt pénteken halálosan feldühödtem azon, hogy a gyerek három év kérés, könyörgés, zsarolás, fenyegetés - többek közt, hogy kidobálom a büdös zoknijait a kollégium ablakán - után sem hajlandó olyan állapotban tartani a ruhásszekrényét, hogy ne kapjak sírógörcsöt ha belenézek - tehát például legalább nagyjából elkülöníteni a tiszta cuccokat a szennyestől - akkor fogtam mindent, amiről nem tudtam megállapítani, hogy melyik kategóriába tartozik, és hazahoztam, azokkal a tiszta ruhákkal együtt, amelyeket aznap vittem neki. Nemsokára persze panaszkodni kezdett, hogy elfogytak az alsógatyái. Kérdeztem, na, tanultál a leckéből? Aszongya igen, rend van a szekrényben. Mondom ja, mert én rendet csináltam. De nem tette tönkre - felelte. És, hogy tényleg nincs már mit felvennie...
És így történt, hogy tegnap este megint átviharzottam a Hegyen, a tiszta ruhákkal, mert mégis, szegény. Menet közben jöttem rá, hogy ezzel a plusz úttal jól megszivattam magam. Kétséges, hogy ő valóban tanult-e az esetből, én mindenesetre igen.

2013. április 22., hétfő

Ellopták a Kis Guruló Szart!

Az úgy volt, hogy amikor este hazaértünk, és a Családfő leparkolt a Kis Guruló Szar HELYÉRE, akkor hirtelen bepánikoltam, kétségbeesve néztem körül, itt kellene lennie bazmeg de nincs, urissten ellopták, mondtam. Aztán eszembe jutott, hogy délután azzal mentem be a városba, ahol később fölvett a Családfő, szóval a KGSZ ott van P+R. A cím meg bulváros.

2013. április 20., szombat

Nem szoktam tanácsokat osztogatni, de

most kivételt teszek:
anyák! ne gondoljátok, hogy van értelme feláldozni magatokat a kölkeitekért, mert higgyétek el, SZARNAK A FEJETEKRE.
De komolyan, kezdettől ostobaságnak tartottam ezt az "én mindent csak a gyermekeimért..." szöveget, most viszont, lassan 18 év tapasztalatával TUDOM, nem arról van szó, hogy hiába számítunk a hálájukra, hanem egyáltalán, hiába várjuk, hogy érdekelje őket BÁRMI, amit mondunk nekik, vagy kérünk tőlük.
(Két kamasz, egy kiskamasz, és két jövendőbeli tini szülőanyjának kifakadását olvashattátok.)

2013. április 19., péntek

A lóvásárlás

tipikusan az az eset, hogy ha az embernek nincs igazi problémája, akkor csinál magának.
És a ló még nincs is meg.

2013. április 18., csütörtök

Két vén hülye

Kiröhögtem tegnap a Családfőt, amiért annyira szenilis, hogy háromszor kérdezte meg, milyen darált húst vettem.
Azután sütöttem másfél kiló fasírtot. Só nélkül.

Hóvirág

A három alatti percentilis komoly előnye, hogy a Ded egyetlen cuccába sem kell belehímezni/rajzolni a jelét, mert az egész óvodában senki másnak nincsenek 92-es méretű ruhái és 22-es cipője.

2013. április 17., szerda

Kár

Épp ma akartam rövid ámde diadalittas posztot írni arról, hogy felfedeztem a megoldást arra az esetre, ha a szülő sosem éri el a gyermekeit mobiltelefonon. Az elmúlt napokban rájöttem ugyanis, a fészbuk csetet annyira szeretik, hogy még az anyjuknak is hajlandók válaszolni rajta.
De már nem.

2013. április 15., hétfő

A munkahely az az intézmény,

ahol Nagy Értekezletet szerveznek - megjelenés mindenkinek kötelező -, egy olyan információ megosztása miatt, amit egyetlen, bővített mondatban össze lehet foglalni. (Írásban is.)

2013. április 14., vasárnap

2013. április 13., szombat

Naugyehogy

érdemes volt szóvá tenni a minap a hűtőszekrényben felejtett üres tálakat?

Ilyen az, amikor a férj figyel rá, hogy ne maradjon ott a kiürült lábos a hűtőben

2013. április 12., péntek

Álom és valóság

Csak ismételni tudom magam, lovat venni sokkal nehezebb, mint kocsit.
Főleg, ha szempont a ló ára. És hát hogyne lenne az. Sőt. Szóval, ha fontos, hogy olcsó legyen, akkor a többi - egészség, kor, küllem, mozgás, szelídség stb. - közül valamiből engedni kell. Nem leszek meglepve, ha végül egy jámbor vén gebe realizálódik.

2013. április 8., hétfő

Ragaszkodás

Apus: Van pár fehér pólóm, ami már elég szakadt... leselejtezhetnéd őket.
Anyus: Nem tudnád inkább te kidobni?
Apus: ÉN dobjam ki a SAJÁT pólóimat???

2013. április 7., vasárnap

Stop. Start. Stop.

Ha legutóbb csöppnyi szerénység nélkül dicsekedtem rallys babérjaimmal, most elmondom mekkorát égtem ugyanazzal a kocsival. Ehhez tudni kell, hogy ez olyan szuper járgány, ami piros lámpánál leállítja a motort. Vagyis ugye nem a piros lámpa hatására, hanem üresben, álló helyzetben. Aztán, ha benyomjuk a kuplungot, újraindul. Amúgy start-stop rendszernek nevezik. Ez marha környezetbarát és gazdaságos megoldás, de speciel ma olyan lelkiállapotba kerültem tőle, hogy szívesen kitosztam volna az egész intelligens hóbelevancot az ablakon.
Szóval első vagyok a sávban, vált a lámpa, indulok, elbénázom, lefullad (vezetői önbecsülésem morzsáinak megőrzése érdekében mondom: ez elég ritkán fordul elő velem). Ekkor már ideges vagyok, mert teli a sáv mögöttem, persze ösztönösen igyekszem újraindítani, vadul nyomogatom a kulcsot, nyilván hiába, mert a túlintelligens gépgenya azt hiszi, még pihengetünk kicsit üresben, rátesz egy kéziféket is, oldom, aztán sebességbe rakom, mert eszembe jut, hogy Apusom szerint ilyenkor ezt kell csinálni, de közben valószínűleg már automatikusan indult, ezért újra lefullad, és így tovább, közben mögöttem már dudálnak - mivan köcsög asszed a dudálástól beindul??? - ééés megint piros a lámpa. Ekkor következik 2013. leghosszabb három perce. Nem, nem nézek hátra. A tükörben sem. Inkább belesüllyedek az átizzadt ülésbe. Zöld. Indulok. Lefullad. ILYEN NINCS. Óhogymaradtamvolnaotthon. Meg azok is, akik mögöttem anyáznak. És akkor végre megkönyörül rajtam, és padlógázzal átszáguldok a kereszteződésen.
Tanulság: soha ne vezessünk olyan autót, amely okosabb nálunk.

2013. április 5., péntek

Hogy mennyire fontos...

az a bizonyos pár szó és mosoly. (Nem lehet elégszer elmondani.)
Vacakul indult a napom, annyiratudtambazmegbazmeg, nem részletezem, már nem fontos, megoldódott, túl vagyok rajta.
Aztán azon csesztem fel az agyam, miért nem képesek nálunk is éjjel utat javítani mint szerencsésebb országokban, vagy legalább tízkor kezdenék, de nem, szigorúan nyolctól, félpályás lezárás, a legnagyobb csúcsban bazmegbazmeg, és persze szemből negyvennyolc kocsit átengednek (kínomban számoltam), mi meg húsz méterrel jutunk előrébb...
Szóval nem voltam felhőtlenül vidám amikor az ovihoz értünk, tartok tőle, hogy éppen csak odamorogtam valami jóreg-félét a kertészbácsinak.
És akkor a Kertész Bácsi őszinte kedvességgel ránk mosolygott, Jó reggelt kívánok, kezitcsókolom, szia szia (a Dedhez), legyen szép napjuk, kellemes hétvégét!
Én meg szörnyen elszégyelltem magam, de azóta sokkal kevésbé utálom a mai napot.

2013. április 4., csütörtök

A futam

Hú, ezt muszáj elmesélnem. Azzal kezdődött, hogy kedden lerángattam a Nagyfiúról a hóttmocskos kabátját, és megígértem neki, hogy mielőbb visszaviszem tisztán. Úgyhogy ma este elindultam át a Hegyen. A városkánkat elhagyva az előttem addig is feltűnően türelmetlenkedő autós fülsértő vvummvumvumm kíséretében dühödten megelőzött egy kistehert, megjegyzem egy beláthatatlan emelkedőn. Néhány kilométer után viszont utolértem - NEM a Kis Guruló Szarral mentem -, majd egy kanyar után simán lehagytam. Vagány Vezető ettől nyilván vérszemet kapott, újabb vvummvumvummal utánam eredt, ám csak a következő faluban - ahol nagyjából a megengedett sebességgel szoktam közlekedni - ért be. Éreztem, hogy amint elhagyjuk a lakott terület vége táblát, kilő. Felpezsgett bennem az adrenalin. Majd én megmutatom ennek a kis pöcsnek, ha azt hiszi, csak úgy lenyomhat. AZ ÉN KEDVENC UTAMON. Ahol minden kanyar a személyes ismerősöm. Haha. Csak, mert nő vagyok?? A lényeg, hogy olyan autósüldözést rittyentettünk a szerpentinen, aztán a Hegyről leérve a másik városig, hogy ihaj. A végén mondjuk jól esett volna, ha gratulál, gondoltam is, hogy kiszállok és integetek neki. De már sötét volt.

Ugye

nálatok is vannak üres tálak, dobozok és flakonok a hűtőszekrényben?

A sonka hűlt (!) helye

(Nem akarom itt a nyilvánosság előtt megnevezni a tettest, de elárulom, hogy a Ded még nem éri fel ezt a hűtőpolcot, a nagyobb gyerekek pedig nincsenek itthon.)

2013. április 2., kedd

Még mindig nem erős oldala a geometria

Anyus (miután harmadszorra sikerült betolatnom két kocsi közé a kollégium előtt): Na most szégyellhetsz, nem megy nekem ez a...
Kajla: ... ez a függőleges parkolás.

Traráá

Valamikor az ünnepek alatt a blog átlépte a százezer kattintást (tavaly év elején költöztem át blog.hu-ról), mondhatnám, hogy nem értem miért olvassa egyáltalán valaki, de elfogadom motymoty elméletét a katasztrófaturizmusról, emellett pedig úgy érzem több barátom is lett itt a mátrixban, ami tök jó, és ezért nem is tervezem egyelőre, hogy abbahagyom, pedig néha már nagyon unom magamat, de Benneteket nem. Na ennél nyálasabb ma reggel sem bírok lenni.

2013. április 1., hétfő

Négy dé

A Családfő szülinapjára 4D-s mozijegyeket kapott tőlem.
Életemben először voltam 4D-s moziban, 3D-ben is csak az Avatart láttam, három évvel ezelőtt, szóval legközelebb valószínűleg 5D-s filmre megyek.
Olyan ritkán járok moziba, hogy arra is újra meg újra rácsodálkozom, hogy a széksorok száma világít, így nem egy öreg nénike vezeti oda az embert zseblámpával.
Amúgy a 4D tényleg nagy élmény, de nem árt egészségesen menni, mert így náthásan az illatokat például nem éreztem, az ülés zötyögése közben pedig valahogy megfájdult a mellkasom, így most nem bírok köhögni. Az effektek közül kihagytam volna, amikor közvetlen közelről belefújtak a fülembe, mert azt a hetes buszon sem szerettem soha.
Vetítés előtt figyelmeztetnek a veszélyekre, többek közt arra, hogy leesett tárgyat nem szabad menet közben felszedni. Szóval ha valaki elejti a 3D-s szemüvegét, az szívás. Nem tudom, járt-e már pórul valaki, az viszont biztos, hogy popcornt sokan ejtettek le, mert kifelé menet láttam, hogy a padló telis tele van szeméttel. Hát a technika fejlődik, a bunkók meg ugyanolyanok mint harminc évvel ezelőtt.

Nosztalgia

Anyus (elérzékenyülve): Emlékszel kisfiam, amikor még bekakilós pici baba voltál?...
Párductermetű (segítőkészen): Bekakilok neked most is, ha akarod.

2013. március 30., szombat

Igazán oktalanság

azon stresszelni magam, milyen pocsék háziasszony vagyok, hiszen így Nagyszombat délután is teli volt az áruház zilált családanyákkal, akik az utolsó csokitojásokért, sonkacsücskökért és reszelt tormáért tiporták egymást.
Amúgy a délelőtt vett sonkánk már megfőtt, csak majonézes tormáért mentem vissza.
Basszus a csokitojás!...

Lovat venni

sokkal nehezebb, mint kocsit.
Mert teszem azt ha kiderül, hogy a Kis Guruló Szaron rossz a központi zár, az elektromos ablakemelő, leválik a díszcsík vagy kiég az izzó, attól még remekül be lehet döcögni vele dolgozni.
Ha a LÓnak vacak a lába, akkor a legjobb sehová sem döcögni vele.
És akkor még van az, hogy az ember legmegbízhatóbb gyereke kimarad éjszakára és másnap délig nem jelentkezik.
Meg az olyan apróságok mint a mikróban szénné égetett fülmelegítő zsákocska, vagy a női dezodorként funkcionáló autóillatosító. Hogy köhögésről, herpeszről, elmaradt nagytakarításról és Nagyszombaton még hiányzó sonkáról ne is beszéljünk.

2013. március 25., hétfő

Némán

Mire beértem a céghez, teljesen elment a hangom, ezért elég nyilvánvaló volt, hogy munkaképtelen vagyok. Úgyhogy hamar távoztam, miután kedvesen megitattak velem egy gyógyitalt.
A kínai büfében könnyű volt elmutogatnom, hogy mit szeretnék, és ügyesen hozzásuttogtam a kicsiadagot is.
A hentes is gyorsan megértette, hogy egy kiló csirkemellfilét kérek.
A patikusnénivel már nehezebb volt, szigorúan rám szólt, hogy ne suttogjak, mert az legalább olyan ártalmas, mint a kiabálás. De, lehelltem, akkor hogyan mondjam el, hogy mit kérek? Erre ő, hogy akármilyen hangon lehet beszélni, nem baj ha furcsa, de suttogni nem szabad. Csakhogy nekem semmilyen hangom nincsen már, közöltem. Erre ő, hogy akkor ez hangszálgyulladás, és plánehogy gégediéta kell rá, vagyis napokig, esetleg hetekig egyáltalán semmilyen hangot nem szabad kiadni, mutogassak, vagy írjam le. Jó, susogtam, de itt a gyerek, három éves, NEM TUD OLVASNI!

Szabadtéri program a télies tavaszban

Nem panaszképpen mondom, de nagyjából három napja folyamatosan köhögök, vagyis nem, mert tegnap hajnali négytől hatig valószínűleg aludtam, ma éjjel pedig tizenegytől háromig, de ezt leszámítva igen, ami leginkább két okból sajnálatos: 1. remek hétvégi programunk volt, de biztosan nem kicsit éreztem volna jobban magam, ha nem hörgöm végig a tereplovaglásokat, és nem arra ébredek pitymallatkor, hogy éjszaka valaki nyilván kitépte a torkomat. 2. Tegnap óta olyan a hangom, mintha Darth Vader életét azzal mentették volna meg, hogy beleépítik WALL-E-t. A Családfő szerint nem gond ha itthon nem szólalok meg, viszont a munkámnak nem elhanyagolható része a másokkal való beszélgetés.

Lóláb

Anyus: Na, lefotóztad a lovat?
Párductermetű: Igen.
Anyus: ...De hát lemaradt a lába!
Párductermetű: Azt hittem, az nem fontos.

2013. március 22., péntek

Női vezető szerel

Na most két tanulságot is le tudok vonni az utóbbi egy órából. Egy: régi dolgokat nem jó feszegetni. Kettő: ha bizonyítani akarunk, akkor olyasmivel próbálkozzunk, amihez értünk.
Szóval kiégett az izzó a Kis Guruló Szarban, és a Családfő azt mondta, vigyem el szerelőhöz (illetve A szerelőhöz, mert Aladárnak már nála is megnőtt az ázsiója), és fel is hívtam a szerelőt tegnap, és azt mondta persze ugorjak majd be. Én meg ma délután arra gondoltam, hogy akár be is ugorhatnék Aladárhoz, de mi lenne, ha inkább kicserélném az izzót egyedül, bizonyítva, mekkora hülyeség ez a nemi sztereotípia, hogy a nők nem értenek az ilyesmihez (a Családfő már korábban elhatárolódott a problémától, de neki könnyű, mert a céges kocsihoz csak márkaszervizben nyúlhatnak hozzá).
Szemrevételeztem a Kis Guruló Szar elejét, majd csillagcsavarhúzóval ügyesen eltávolítottam az egyetlen csavart, amit a lámpa közelében találtam. Hát hiszen minden izzócserénél először le kell venni a lámpabúrát, ugye. De ez a lámpabúra ezután sem jött le. Akkor kezdtem finoman feszegetni. Elpattant benne valami, de még mindig a helyén volt. Szentségeltem kicsit, de semmiképp nem akartam félbehagyni a projektet, ráadásul már arra is kíváncsi voltam, mi tört el benne. Tovább feszegettem, ekkor még valami elpattant, és két információhoz jutottam egyszerre: megláttam melyik pöcök tört le, és azt is, hogy ez nem a tompított fényszóró búrája, hanem az indexé...
Aladár drága jó ember, ezt nem csak az bizonyítja, hogy bár épp rohant valahová, mégis kicserélte az izzót (természetesen a motorház felől), de az is, hogy térdetcsapkodvaröhögés egyetlen gúnyos megjegyzés nélkül hallgatta végig mit tettem, még akkor sem mosolyodott el, amikor bevallottam neki, hogy NEM az irányjelző égett ki.