"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. augusztus 4., péntek

Kizáródások

1. variáció

Hajnalban elmegyek lovagolni. Délelőtt 10 körül érek haza, ütném be a kódot, de a kaputelefon halott. Akkor jut eszembe, hogy két hete kint van a lépcsőház ajtaján a figyelmeztetés, hogy reggel 8-tól délután 4-ig nem lesz áram a házban. Tehát nem működik a kapucsengő-ajtónyitó. A lépcsőház kulcsa viszont sosincs nálam. Körbemegyek, hátha valaki a családból elfelejtett bezárni egy teraszajtót vagy ablakot... de nem. Ücsörgök az autóban a ház előtt, várva egy későn munkába induló szomszédot... senki. Felhívom a közös képviselőt, nem tudna-e kisegíteni pótkulccsal. Nincs neki. A takarítónőnek sincs, de azt javasolja, csöngessek be a szomszédokhoz, talán valaki beenged. Mondom, mégis hogyan csöngessek??? Megkérdezem az Elműt, nem lesz-e hamarabb vége az áramszünetnek. Az ügyfélszolgálatos szerint nem. Végül telefonálok a munkahelyemre, hogy kérek egy nap szabadságot, hiszen koszosan, lószagúan mégsem mehetek be. Délben visszajön az áram.

2. variáció

Nagylánynál hagyom a lakáskulcsom amikor bemegyek dolgozni. Délután az edzés előtt találkozunk, leparkolom a Kis Guruló Szart. A jobboldali ablak nem mozdul. Basszus. Karosszérialakatosnak telefon, SOS segítsen. Jó, vigyem a kocsit. Nagylányt otthagyom az edzésen, megyek a szerelőhöz, útközben megállok otthon, hogy kivegyem a gyerekülést. Hoppá, a kulcs a Nagylánynál maradt. Körbemegyek a kert felől, az összes teraszajtó zárva... de nini, a fiúk szobájának ablaka résnyire nyitva van! Bemászok, boldogság.