"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. december 31., vasárnap

Szilveszteri demotiváló

Ez egy olyan év volt, amit az ellenségeimnek se kívánnék, de ellenségeim nincsenek, csak én magam. Mert ez egy olyan év volt, amikor végig úgy éreztem, mindent tönkretettem, és az események sorra megerősítették ezt bennem. Szóval szépen ásom bele magam a gödörbe, és ahogy kinéz, a jövő sem tartogat jobbat, úgyhogy azt hiszem, belefekszem és hagyom, hogy hulljon rám a föld.
Nincs szükségem vigasztalásra, nem azért írtam, csak tényszerű naplóbejegyzésként. Kisgyermekes olvasóim úgysem értik, és a többiek közül is kevesen. Amikor a valaha szíved alatt hordott, majd megszült, testedből táplált, öledben szuszogó imádott csöppségekből boldogtalan, rossz úton tévelygő emberek lesznek, akiken képtelen vagy segíteni, miközben sejted, hogy volt idő, amikor még tudtál volna, az az igazi kín. És úgy visszamennél az életüknek abba a szakaszába, amikor talán még megváltoztathattad volna a sorsukat... próbálnád másként az egészet... elölről... és nem lehet. Bármit megtennél értük, de hiába. Tehetetlen vagy, mert már rajtuk múlik minden. És te nem adtál nekik elég hamuban sült pogácsát. Nem szeretetlenségből, hanem mert elcseszted. Az egészet.
Boldog új évet annak, aki megérdemli.

19 megjegyzés:

  1. Sokszor eszembe jutsz, és remélem ,végül jóra fordulnak a dolgaid. Boldog új évet!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon könnyű elrontani. Úgy kezdünk a gyerek nevelésbe, hogy nem tanuljuk, nincs gyakorlatunk benne. Pedig, nincs ennél fontosabb! Orbitális hibákat követünk el! Előítéletek, hibás tanácsok is segítenek ebben. Betyárul tud fájni, látva az eredményt! Tudom. Az sem különb érzés, mikor visszanézve tudod és felhánytorgatod, hogy nálad, veled, mit rontottak el a szülők!
    Nem ismerjük magunkat sem, 40-50-60 körül sem! Túl nagy feladat, egy önálló, változó, fejlődő Életet alakítanunk! Miért bízta ránk Isten?! Csak akkor sikerülhet, ha naponta és állandóan VELE együtt teszem minden dolgomat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a hülye szülők viszonylag rendezett életet élő gyerekei? Az mi? Mázli? Nekik azt dobta a gép? Nekik segít Isten, másnak meg nem? A másik gyereknek pedig azért kell nyomorult életet élni, hogy az anyja okuljon belőle? Kinek használ a szüntelen bűntudat? Ki lesz jobb tőle?

      Törlés
    2. Igen, szerintem sajnos ez foleg mazli. Lehet a nevelesnek pozitiv/negativ hatasa, de alapvetoen szerencse kerdese.
      Mashogy, mas miatt szerintem az en anyam is igy erzi magat, pedig tudom, hogy jot akartak, papiron jol is csinaltak, megis elcseszodtem. Utolag lehet persze latni, hol voltak azok a sarokpontok, ahol felrement, de adott szituacioban nem voltak ezek egyertelmuek,sem nekik, sem nekem. En ezert nem is okolom oket. Es most ellentmondasba keveredek onmagammal, de talalhatnak meg a gyerekeid a hamuban sult pogacsabol, lehet, hogy csak morzsakat is, amibol fel tudjak epiteni onmagukat. De ez mar az o felelosseguk. Eleg zavaros lett, csak azt akartam mondani,hogy ennel sokkal boldogabb uj evet kivanok.

      Törlés
  3. Te megérdemled!
    Minden elmúlik. A rossz is. csak maradj ügyesen kint :)
    Ölelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. https://www.youtube.com/watch?v=7PXQeC2lh0U

      Törlés
    2. meghallgattam...
      és igen, van, hogy szörnyen jól érezzük magunkat
      épp az este vitattuk meg, hogy mennyire bele tudunk fáradni a hosszas ünneplésbe, meg az evésbe
      hát munka, nehéz hétköznapok, az kell nekünk:)
      s bambán áll az ember, mert tudja, mennyi igazságtalan helyzet, mennyi nehézség nyomja emberek vállát
      nem, egyáltalán nem biztos, hogy gyerekeink olyanok lesznek, amilyennek mi elképzeltük
      s hányszor elgondolom, mennyit megtettem én, hogy így vagy úgy legyen...
      nem pasztellporcelán színű a boldogságunk
      de tényleg elmúlik, a jó, a rossz, s nekünk az van kimérve, hogy hordozzuk
      ami meg a segítséget illeti- hogy kit segít az Isten...ehhez nem tudunk elég okosak lenni. De megsegít. Kérjed és megadja szíved óhajtását. Nem amikor te akarod, de megadja.
      értékelem a dalt :)

      Törlés
  4. Én értem, pontosan. Nem irigylem a mai kamaszokat, félig se felnőtteket. Nem tudjuk, ha egyformán szeretjük is őket, az egyiknek sok, a másiknak kevés. Ez nem rajtunk múlik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán azért is annyira nehéz, mert látjuk, h belülről még mennyire gyerekek.

      Törlés
  5. Igen,elcsesztuk meg joparan rajtad kivul, de mire jo a folytonos onvad? Biztos vagy benne, hogy ez csakis es kizarolag a te hibad?Olyan jol megfogalmaztad,hogy mar rajtuk mulik minden.Ok akarjak-e,hogy jobb,hogy mas legyen?Akkor tenni is kellene erte,magatol semmi nem lesz mas.Termeszetesen,ha segitseg kell,itt vagyunk barmikor,mint szulok.En hiszem azt,hogy azok az ertekek, amiket toled tanultak, ott van valahol, az nem tunik el.De azt a k.va(bocs)buntudatot dobd mar ki a francba,mert senkinek sem tesz jot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondtam h minden kizárólag az én hibám, de épp elég annyi, amennyi az én felelősségem az egészből.

      Törlés
    2. Nyiss egy uj lapot.Uj ev,uj kezdet.Magadnak.Hidd el,az onmarcangolas nem segit.Mindent megtettel, amit csak tudtal,azt hogy ma maskepp tenned,ismeros erzes,de hat az evekkel mi is bolcsebbek vagyunk, az ido kereke pedig csak egy iranyba forog.Tehat az sem segit,ha azon agyalsz,hogy mi lett volna ha?Sajat tapasztalatbol irom, hasonlo gondokkal kuzdve,magamat hibaztatva,stb.osszeroppantam, kiegtem.Talpra alltam, nem volt konnyu.Ma mar tudom, hogy messze nem voltam az a rossz anya, akinek akkor gondoltam magamat.Te sem vagy,ebben biztos vagyok.Kar lenne osszeroppanni.

      Törlés
  6. Ja, es bocsass meg magadnak.Nem lesz konnyu.

    VálaszTörlés
  7. Bocsánat, én csak egy kukucskáló vagyok, de rendszeresen benézek hozzád.
    Nem mindenért Te vagy a hibás! A gyerekeid már elég nagyok, hogy az életükön változtassanak - ha akarnak. De nekik ez jelenleg így jó. A gyermekeid apja is felelős, ugyan akkora mértékben, ha nem jobban, mint Te. Ismétlem, nem kizárólag Te vagy a hibás a történtekért. Nagyon szorítok, ne roppanj össze.

    VálaszTörlés
  8. Nekem kicsi gyerekeim vannak.Vagyis még nem tinik.De értem.Már most látom a hülyeségeiket,hogy mit csesztem el.Természetesen hibáztatom magamat.De abban is biztos vagyok én és te is,akkor amikor döntéseket hoztunk,biztosak voltunk benne,hogy jól csináljuk.Mert a lehető legjobbat akartuk.Akkor előre ezt nem tudhattuk...Félek én is.Tudom,látom...bár gyanítom kb 100x rosszabb lesz mint amire számítok.Nehéz gyereket nevelni.Jól meg talán lehetetlen.De nyilván ez nem csak rajtunk múluk.
    Bocsáss meg magadnak.Hiszen te a legjobbat akartad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy a kisebb gyerekekkel is nagyon nehéz sokszor. Csak akkor még reménykedhetünk benne, hogy képesek vagyunk korrigálni. Még feltölthetjük a szeretettankját. Még átadhatunk neki pár dolgot, ami segíti a boldogulásban. Lehet, hogy nem, de ekkor még van remény.

      Törlés
    2. Pontosabban csak a remény van...:\
      De hidd el,remélni neked is kell.
      Elmúlik a tinikor is.Fiúknál szerintem tovább tart.Vagy egyéni.
      De elmúlik.
      Fogják ők is ha mondani nem is de tudni,hogy szeretnek és igazad volt.
      Utáltam én is anyukámat tinikoromban.
      Nem is értem,hogy voltam rá képes...Valójában magára az érzésre már nem is emlékszem.Csak néhány vitára és bizony le is írtam akkor a naplómba.Nagyon szégyelltem magam mikor újra olvastam.
      Amikor pedig nekik is gyerekeik lesznek pontosan megértenek mindent.
      Persze a mostani életeden,érzéseiden ezek már nem változtatnak.
      Kitartást kívánok neked.

      Törlés
  9. Nekem 4 van, 17 és 30 között. És egyre rosszabbul sikerült minden. Nyilván ebben közrejátszott, hogy egyre többet kellett dolgoznom a megélhetésért, de az is ott van, ahogy változott (rosszabb lett) a világ körülöttünk. Másak, rosszabbak lettek a kortársak és ezzel arányosan romlottak a gyerekeim is. A 2 legnagyobb már helyreállt, család, munka van, mostanra felismerték, használják, amit mégiscsak sikerült beléjük nevelnem. A 3. fiam is elindult már ezen az úton. A legkisebbnél, lányomnál csak remélem, hogy talán most már észhez tért. De ehhez már intézet, pszichiáter, stb kellett, volt a drogtól kezdve sok minden pár éven keresztül ... de még pár évig biztos, hogy félni fogok minden lépésétől ...

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.