"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2018. január 1., hétfő

Van

... amikor nincs jó döntés, csak rossz és még rosszabb, és ezért természetes, hogy utólag csak megbánni lehet, bárhogy is döntünk. Vagy esetleg mondhatjuk azt: igen, ez az én döntésem volt, a körülményekhez, a lehetőségeimhez és tudásomhoz és érzéseimhez képest a legjobb döntést hoztam, ez egy szar világ, egy igazságtalan világ, ahol nem kap jutalmat, aki a lehető legkevésbé vacak döntést hozza, de vállalom, mert benne van minden tudásom a jóról és rosszról, és minden szeretetem és minden erőm, és csak azért sem fogom megbánni, mert már nem változtathatok rajta. És akkor megbékélhetek a szar döntésemmel és elfogadhatom, ami belőle következik. Csak az a baj, hogy minden nap újabb, rossz és még rosszabb választások várnak, és hiába hozzuk meg a legkevésbé szar döntést, előbb-utóbb elfogy az erőnk a következmények elviseléséhez, és akkor azt mondjuk, Uram, elbasztam, bocs.